Vasútról mindenkinek, akit érdekel, hogy min megy a vonat.

Nagyvasúti kisokos

Nagyvasúti kisokos

Sínprovizórium

2025. április 07. - Pályamágus, a sínész

 

Hogy mik vannak még? Kis csemege, ami már szinte nincs is.

A hidakról készült már egy kitekintő poszt. Mivel a pálya csupán használja ezeket a remek mérnöki létesítményeket, mélyebb ismertetésbe nem mentünk, de most találtam egy kis kiegészíteni valót. Gondoltam mindenképp írok róla pár szót, mert ilyesmivel manapság már nemigen találkozni.

Elöljárójában annyit kell tudni, hogy nem csak azok a hidak léteznek, amikkel úgy általában a mindennapokban találkozunk, vagyis állandó használatra létesítettek, hanem vannak az un. ideiglenes hidak is. Elsőre talán meglepő a dolog, de lássuk a lényeget. Az ideiglenes hidak létesítésének célja, hogy fenntartsa a forgalmat olyan körülmények között is, amikor olyan munkák folynak a pálya alatt, ami amúgy csak vágányzárban lenne elvégezhető. Itt jellemzően az alépítményben lévő szerkezetek, például átereszek cseréjére kell gondolni, vagy mondjuk újak építésére, esetleg nagyobb átmérőjű közművek utólagos átvezetése, vagy aluljáró építése esetén. Nem is a cél most a lényeg, hanem maga a szerkezet. Ezek általában két támasztópontból, vagyis funkciójukat tekintve hídfőkből, valamint a rájuk helyezett kéttámaszú tartókból áll. A hídfőknek nincs önálló alapozásuk, hiszen ideiglenesek, hanem olyan nagy támasztási felületet biztosítanak, hogy a csökkentett sebességgel áthaladó járművek alatt ne süllyedjen meg az egész szerkezet. Ezekre olykor lehet példákat találni, hiszen a forgalmasabb vasútvonalak mentén elég sokszor alkalmazzák ezt a megoldást olyan esetekben, ahol a tervezett munkát nem lehetne 1-2 nap alatt elvégezni. 

Most viszont szeretnék bemutatni, az egy réges-régen mellőzött szerkezetet. Rendkívül olcsó, a teherbírásával sem lenne probléma, de jellegéből adódóan félelmetes látványt és hanghatást eredményez használat közben. sinprovizorium.jpegKépzeljünk el egy szerkezetet, amire rámegy a vonat, lehajlik alatta és közben fülsértően csikorog. Lehet, hogy ezért is ment ki a divatból, de most találtam egyet. sinprovizorium_fk3.jpgMint megtudtam, a funkciója csupán pályaerősítés, mert az alatta húzódó áteresz megsérült, és ezt a régi módszert találták a megrepedt áteresz tehermentesítésére. Ebből kifolyólag nem is olyan egyszerűen felismerhető, nem különösebben látványos, de mivel sehol máshol nincs ilyen az országban, így csupán ezen egy szerkezeten figyelhető meg élőben az egész konstrukció. A teherbírására hatással van, hogy hány pászmából (itt háromsínes), mekkora nyílással (itt nincs alatta tényleges munkagödör), és milyen rendszerű sínekből készül. Működését tekintve rendkívül egyszerű. sinprovizorium_fk2.jpgA pályasínekre nehezedő terhet sínszálanként egy-egy vaskos szögvas segítségével a sínszál két oldalán futó átkengyelezett sínkötegre függesztik, így az ideiglenes támaszköz a sínkötegek segítségével jelentősen növelhető. Mivel itt nincs kellően magas acélszerkezet, csupán megfelelő teherbírású, így - amennyiben a felfüggesztett pálya alatt munkagödör is van -, látványos lehajlás látható vonatközlekedés alkalmával. Ami a hangot illeti, az ennek következménye. A kengyelekben hosszirányban alig látható mozgás alakul ki a sínkötegek és a kengyelezés között, de az a terhelés miatt erős, csikorgó hangot ad. A képeken látható esetben mindez nem tapasztalható. A Sínprovizórium a pálya megerősítésére készült arra az esetre, ha az alatta futó sérült áteresz tovább rongálódna.sinprovizorium_fk1.jpg Ha az áteresz beszakad, akkor a provizóriumnak hangja is lesz. Egyelőre csupán az ágyazati kő hiánya figyelhető meg, ami valószínűleg a pálya alatt futó áteresz sérüléséből következik. Az átereszek sérülései többnyire repedést jelentenek, amiken keresztül a környező talaj, ez esetben az alépítményi anyag a csapadék hatására távozik. Az alépítmény apró szemcsés anyaga helyére a zúzottkő kerül, ami már a repedésen keresztül nem tud távozni, így az konszolidálódik. Természetesen ez így nem maradhat, mert az a bizonyos repedés nem véletlenül alakult ki. Feltételezhető, hogy az áteresz elöregedett, a tényleges teherbírása már nem felel meg az eredetileg tervezettnek, ám amíg a cserére sor kerül, addig forgalombiztonsági okokból ideiglenesen sínprovizóriumot építettek be. Tudomásom szerint jelenleg ez az országban az egyetlen ilyen szerkezet.

iniciale.jpg

____________________________

 

 Kiegészítő anyag: https://magyarepitok.hu/mi-epul/2024/03/a-hajozsilip-utan-ezuttal-egy-epulo-aluljaro-folott-alkalmazzak-a-strabag-altal-kifejlesztett-kulonleges-ideiglenes-hidat

A bejegyzés trackback címe:

https://vasutrol-barkinek.blog.hu/api/trackback/id/tr3718832876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2025.04.07. 11:01:26

Szerintem a váci és a monori aluljáró építésekor láttam ilyen megoldást, amíg alatta nem lett terhelhető vasbeton födém.
Ott hosszabb volt.
A BuBe egyes építési szakaszain is mintha látni lehetett volna ilyeneket a Becsky András videóin.

Amúgy roppant frappáns megoldás a hulladékok bedolgozásával ideiglenes megerősítésre.

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.09. 08:08:18

@gigabursch: Ha elküldöd a videó linkjét, akkor fogok tudni válaszolni. Én nem találtam, de ez nem jelent semmit. Olyan sok időm nem volt rá, hogy tüzetesen átnézzem. Sajnálom.

Megtévesztő lehet adott esetben felületes szemlélés esetén egy hasonló elrendezésű provizórium. Annak az a lényege, hogy a hosszanti acél tartógerendák nem a pálya alatt helyezkednek el, ahogy rendes acélhidak esetében látható, hanem a sínszálak két oldalán. A gerendák közé magánaljak kerülnek, a nyomtávot pedig a tartógerendák közötti rácsszerkezet biztosítja. Maga a tartógerenda lényegesen magasabb a sínprovizóriumnál, de ez nem szembeötlő, mert az aljak alsó síkjától valamivel alacsonyabbról, a sínkoronáig ér.
( Ezen a linken a 20. oldalon találod a P10-18-26 típusú provizóriumokról rajzolt ábrát: hidaszokertegyesulet.hu/wp-content/uploads/prg00253_ErdodiL_Hidgazdalkodas_a_vasuton-compressed.pdf )
Szóval összességében az egész szerkezet magassága nem sokkal magasabb a sínprovizórium+vágányénál, csak ott az aljak felső síkjától a sínkoronáig ér a tartó feladatot ellátó sínköteg. Azért gondolom, hogy esetleg ezzel keverheted, mert a sínprovizórium nem csak az anyaga miatt rugalmas szerkezet, hanem a kötései miatt is, így a legnagyobb támaszköze sem lehet több öt méternél. Ha ennél nagyobbat láttál, akkor az valószínűleg más lehetett. Ha esetleg van arról is linked, szívesen megnézném.

gigabursch 2025.04.09. 12:04:37

@Pályamágus, a sínész:
Ha rálelelek a videóra, küldöm.
De nem ígérem meg, hogy még egyszer végignézem az összeset...
:-)

Motorogre 2025.04.09. 18:12:16

Mágus, köszönjük ! Igazán érdekes - számomra főleg az hogy ebben a túlszabályozott világban ezt génmódosítás nélküli fí-relé és bio-voltikus Xenon-gázdetektor nélkül engedélyezik. A magam egyszerű módján azt mondanám, hogy a pályasín inerciáját kiegészítik - így kb. 7-szeres lesz (1 + 2x3) . Azért kb, mert van fejjel lefelé is. Ami érdekes lehet: a vb. aljak nyomatéki ábrájának változása (ha van), esetleg ha a tervezési nyomott oldalra kerül így a húzás, repedhet. És van szomorú aktualitása is - mint hallottuk a médiában, az ideiglenes hadműveletben rájöttek: nem a vasúti pályát kell bombával rongálni , mert azt 4-7 óra alatt helyre lehet állítani , hanem a transzformátor-állomásokat (ha nincs elég gőzös). Gondolom efféle innovatív provizóriumokról volt szó.

Motorogre 2025.04.09. 18:16:30

Más: tudom nem nagyvasút: a Nagykörúton láttam egy ideiglenes kitérőt telepítve: rátették a villamosvágányra, így létrehozva egy végpontot (valami építkezés miatt). Vajon a MÁV-nál is vannak efféle huncutságok?

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.10. 08:46:24

@Motorogre: Köszönöm az érdeklődésed! Próbálok tételesen válaszolni, mert sokmindent érintettél.
"génmódosítás nélküli fí-relé és bio-voltikus Xenon-gázdetektor nélkül engedélyezik" -> Ezen kívül még fluxuskondenzátor sem kell, de lehet, hogy tévedek. :D

Ami a szerkezettel kapcsolatos műszaki értelmezésedet illeti, szerintem tökéletesen helytálló. Én ugyan nem hidász vagyok, csupán tevékenységi mellékszál ezeknek a szerkezeteknek a felületes ismerete. A statika nem áll távol tőlem, de az is egy túl átfogó tudomány, szóval nem fogok szakmai vitákba bonyolódni a hidak tekintetében. Mondjuk sokat segítene, ha felbukkanna valahol egy hidász, aki felkészültebb nálam a témában.

Ami kissé közelebb áll, az a sínek keresztmetszete. A "fejreállítás" valójában ugye egy helykihasználási megoldás. Jelentősen nem hiszem, hogy befolyásolná a tartási kapacitását, mert csupán a formája más a sín talpának és fejének. Ilyen irányú számításokat nem végeztem, de becslésre azt mondanám, hogy ez a két rész hozzávetőleg hasonló mennyiségű anyagot tartalmaz. Maga a sín "I" gerendaként működik.

A betonaljakra gyakorolt erőhatások tekintetében úgy látom, hogy a provizórium két végén a sínkötegek az ott alátámasztott aljakon fekszenek, azokra támaszkodnak. A provizórium középső szakaszán, ahol a tényleges feladatát végzi, valójában az aljaknak csupán nyomtávtartási funkciójuk van, mert statikai értelemben a csavarkötéseken keresztül a pályasínekre vannak felfüggesztve. Ezt leginkább a rajzról lehet értelmezni, mert ott eredeti felhasználás közben van ábrázolva. A fényképek egy preventív jellegű alkalmazást mutatnak, ahol az alatta lévő áteresz leszakadása csupán elképzelhető, de így sajnos nem elég informatív a szerkezet működése. Sajnos sehol sem találtam a neten eredeti célú alkalmazást, szóval ezekkel kell beérni. :( A konkrét kérdésedre a válasz, hogy a betonaljakra semmilyen károsító hatású erő nem hat.

Ami a vb aljak vasalását illeti. Látom vannak ilyen irányú ismereteid, azért a közérthetőség kedvéért (hátha mást is érdekel) rögzítsük, hogy a vasbetonban a vas a húzó, a beton a nyomó igénybevételek felvételét végzi. A betonaljak a nyomó igénybevételt konkrétan a sín alatti részen kapják, és az alatta lévő ágyazatnak adják át. A vasalás a betonalj hosszában van elhelyezve, kengyelezés nélkül, előfeszített állapotban egyenletesen elosztva. Feladata a nyomtáv megtartása, ha a betonalj esetleg elrepedne. Na erre azért van elég sok példa. A sínprovizórium esetében a szerkezet középső részén lévő aljak erőtana csupán annyiban változik, hogy az alátámasztási szakaszokon (sín alatti részen) nem 10-15 tonna forgalom alatti nyomás, hanem állandó jellegű, típustól függően 100-150 kg húzó igénybevétel jelentkezik a felfüggesztésből adódóan. Ezt az adott betonvastagság minden további nélkül könnyedén elviseli.

Amit az ideiglenes pályákról vetettél fel, nagyon érdekes téma. Természetesen egyáltalán nem ismeretlen a megoldás. Nagyobb állomásközök esetén, ha valahol állomás közelében heteken-hónapokon át végzett egyvágányú közlekedés van, mert mondjuk cserélnek egy viaduktot, akkor szoktak a nagyvasúton is ideiglenes átkötést létesíteni, hogy ne kelljen mondjuk 10-20 km távolságot végig egy vágányon megtenni, a munkaterület elhagyása után a vonatok használhassák mindkét vágányt. Nagyon sokat segít a menetidő megtartásában.

Ez utolsó bekezdéshez javaslok egy érdekességet. Nyisd meg ezt az oldalt: iemig.mav-trakcio.hu/
Ha megvan, közelíts rá a Bp.-Esztergom vonalra és jól nagyítsd ki, hogy láthatóak legyenek a vágányok is. Látni fogod, ahogy a Dunát átlépve a vonal "kétvágányósodik" Pvörösvárig, majd később van még egy hasonló szakasz a Pilisben. Az átépítés alkalmával ahol a terepviszonyok engedték, szélesítették az alépítményt, és ezeken a szakaszokon kétvágányú felépítményt hoztak létre. Így tudták később növelni a pályakapacitást, és csökkenteni a menetidőt. Ez ugyan nem ideiglenes jelleggel lett építve, de ugyan azt a funkciót látja el, mint az ideiglenes vágányátkötések.
Remélem tudtam néhány új információval szolgálni!

Motorogre 2025.04.10. 10:46:18

@Pályamágus, a sínész: Köszönöm, meg fogom nézni. Ami a vb. aljakat illeti, híres-hírhedt a Tiszatenyő-Mezűtúr szakasz... kb. 2008ban upgradelték 160km-re, de a vb.aljakkal nagyon komoly gondok voltak. Vajon megvannak-e még?

gigabursch 2025.04.10. 12:38:29

@Motorogre:
Igazában szerintem inercia-négyzetre gondoltál...

Motorogre 2025.04.10. 15:57:00

@gigabursch: az még csak egyszerű integrálás, illetve ha az egyes sínprofilok (mert nem biztos hogy azonosak!) másodrendű nyomatékai ismertek is, a kérdés kettős: ezek neutrális tengelyei egybeesnek-e ? (ha nem, Steiner se segít, mert előbb meg kellene határozni hogy hol is van), másrészt mekkora eltérést okoz, hogy a kötegekbeli hajlított rudak (ui. sínek) az egyes megfogások között eltérően deformálódhatnak. Más szavakkal: igaz-e, hogy a köteg inerciája a tagok inerciájának összege? De messze mentünk a poszttól, köszi az észrevételt. Végül is ez nem holdrakéta.
A nyikorgásra egyszerűbb megoldás van: zsírral alaposan megkenni kötegelés előtt :)

gigabursch 2025.04.10. 17:20:36

@Motorogre:
Jajj de szépen rávilágítottál a probléma velejére! :-)
Nem most számoltam utoljára a steiner tétellel....

:-)

Motorogre 2025.04.14. 20:28:07

@gigabursch: Úgy látom az internet népét a bulvár érdekli, melyik celeb kitől válik és hasonló Fontos Hírek - de a reáltudományok sajnos kevésbé. Irigyeljük a németek gazdagságát? Az Ő nemesuraik kutatók, innovátorok voltak, amíg mi "nem írtunk és nem olvastunk". No és a király: Erős Ágost szász fejedelem hobbi-esztergályos volt. A Mágus mellett mi ketten maradtunk ...

(micsoda poén lenne ha ez a Steiner német lett volt vala - de svéd ... ).

Pedig a GDP és főleg GNI termelésben nem a média-kommunikátorok meg VV Senkifülék és VIP Sosemértemek a meghatározóak. Igen, a médiákat is hibáztatom (bár ez nem az a poszt) a bugyuta műsorokért, meg a matekkal történő rémisztgetésért. Mire a lurkó suliba megy, már "..berosál a mínusz végtelenbe" a matektől. Sic transit glória mundi !

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.17. 19:18:05

Kissé elmaradtam, de nem felejtettem el. :)
@Motorogre: @gigabursch: A Tiszatenyő-Mezűtúr szemfényvesztés margójára. Sajnos a vasúttársaság vezetésében - tudomásom szerint - jelen pillanatban egyetlen valódi gyakorlati ismeretekkel rendelkező pályás szakember sincs. Vannak pályás területen iskolázott elméleti szakik, vagy inkább nevezzük szakfilozófusoknak.
Rendszeres probléma, hogy az intézkedéseken minden hozzáértő számára jól érezhető a papírszag. Előveszik a táblázatokat, meg az előírásokat, és mágiálnak belőle. Igazából valamiféle jogászkodás történik, amiben mindig azt a szabályt citálják, ami a szándékaikat tükrözi, de komplex gondolkodásnak a csírája sem tapasztalható. Ha a vezetőség a pályák tekintetében csupán annyi ismerettel rendelkezne, amennyit ebben a blogban próbálok közérthetővé tenni, máris gyökeres változások lennének tapasztalhatóak a jelenlegi rendszerhez képest. Sajnos ott tartunk, hogy az ide látogatók mostanra többet tudnak a vasúti pályákról, mint azok a vezetők, akik ugyan doktoráltak, csak épp nem műszaki ismeretekből, hanem jogból, hitoktatásból, filozófiából, vagy szociológiából. Pedig a komolyabb tudást még csak nem is érintettük, és mivel az egyetemi tananyag, így itt nem is fogjuk. Csupán mesélek ezt-azt, mert szerintem érdekes.

Talán ennyi elég is az elvi bemutatásból, lássuk ezt a gyakorlatban. Elő lehet venni a méretezési előírásokat, és ki lehet belőle olvasni, hogy mondjuk az adott betonalj milyen igénybevételre van méretezve, de nem lenne baj, ha élőben is találkoztak volna már vele korábban, és tudnák, hogy hogyan néz ki ugyan az a típusú betonalj gyártástól számított 10-20-30 év múlva forgalom alatti igénybevétel, vagy raktáron tartás után. Ugyan ez vonatkozik a sínekre is. Kicsit sem mindegy, hogy csupán a sínekre engedélyezett tengelyenkénti terhelhetőséggel számolok, vagy mondjuk találkoztam már különféle hegesztésekkel, és rendelkezem megfelelő tapasztalatokkal a különféle korábban elkészült hegesztések típushibáiról, és azok kialakulására utaló nyomairól. A pályákra engedélyezhető sebességről készült már poszt, meg fog is, a lényeg, hogy ez egy elvi dolog, amíg minden összetevő új. Amikor viszont elkezdek a korábbi használathoz képest túlterhelni egy-egy alkatrészt, mert olvastam a gyári műszaki paramétereiről, hogy elvileg kibírja, de nem vagyok kellő ismeretek birtokában, hogy legyen mi alapján megállapítani, hogy valóban bírja-e még, amit új korában bírnia kellett, akkor pont olyan események fognak következni, mint amilyenek ott is következtek. Igazából a valódi szakmagyakorlók körében egy kis meglepetést sem okozott. Meglepődve a tintanyalók voltak, akik amúgy sosem kérik ki előre a hozzáértők véleményét, mert összekuszálnák a lázálmaikat. Ilyen kuszálódást próbáltak elkerülni a 29-es vonal villamosításakor is, aztán átadás után pillanatok alatt lett annyi lassújel, hogy sok marok vízhólyagos lett hirtelen az asztalmarkolástól. Nagyon sok műszaki probléma, és sajnos néhány baleset is megelőzhető lett volna a terepasztalvasutasok irányításának kizárásával.

Inerciaszámítás. Nem, ez tényleg nem holdrakéta, amúgy ebben az esetben simán összeadható az alkotóelemek inerciája, mert egymás mellé vannak szerelve. Négyzetesen akkor kellene számolni, ha egymás fölé, és szoros kötéssel lenne valahogy összeokumlálva. Van viszont a kéttámaszú tartókra egy igazi pattintott köves vizsgálati megoldás, hogy kiderítsük, mennyit bír el. Ez úgy néz ki, hogy próbaterhelést végzünk, ami során megállapítjuk, hogy a tartó hosszának 1%-os lehajlását mekkora tömeg idézi elő. Persze ez az egyenletek világában egy sokkal bonyolultabb, és persze precízebb számítás, de ha már úgy sem akarunk vele a holdra menni, gyakorlati szempontból pont megfelel.

Nyikorgás - zsírozás. Természetesen nem cél, hogy nyikorogjon, de az sem, hogy csendben legyen. Az tény, hogy nincs két tökéletesen egyformán tartó csavarkötés, meg a vonatnak sem tökéletesen egyforma mindkét oldalon a tömege. Ebből az következik, hogy a gyengébb enged, és az fog csikorogni. Ha bezsírozzuk, akkor azt a kötegek teljes hosszában kellene, ami nem akármekkora feladat lenne, de még utána a sínek közötti tapadósurlódás is megszűnne. Bár a sínek egymás mellettisége elvileg elhanyagolhatóvá teszi a tapadósurlódás jelentőségét, a nagyságrendek miatt talán mégis lehet jelentősége. Persze ez csak elmélkedés, mint mondtam, nem vagyok hidász.

Motorogre 2025.04.18. 09:48:03

@Pályamágus, a sínész: A Tiszatenyő-ügy: a vb. aljakban a felső acélszálak csak átlag 8 mm-re voltak a beton-felszínétől, az előírt 25 mm helyett. A teherbírással nem volt gond, de az élettartammal igen: egy-egy lelógó lánc stb. ezt a betonréteget könnyen elmorzsolja, megindul a vas korróziója és gyengül a pálya. Külföldi szakértői vélemény alapján megegyeztünk, hogy kap erős műgyanta-borítást, évenkénti rendszeres ellenőrzést stb. A többletköltséget és felelősséget elkenték a vb. gyártó, az átvevő, a kivitelező és a műszaki ellenőr között. Uniós pénz volt - sikerült megmenteni.

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.20. 12:50:34

@Motorogre: Figyelmetlen voltam, valamiért egy másik eset jutott eszembe, és arra reagáltam. De hogy ne hagyjam válasz nélkül az általad említett szakasz problémáit.: Arra emlékszem, hogy két éve nyáron volt ott egy elég komoly siklásos baleset. Találtam róla fényképeket, de mivel én személy szerint nem jártam a helyszínen, csak azokból tudok némi következtetéssel szolgálni.

Tehát a helyszínen készült sajtófotókból kiindulva, a pálya "LW" betonaljakból készült SKL-14 lekötési rendszerrel, és bár nem láttam elég közeli felvételt, egy-két részletből arra következtetek, hogy UIC60-as sínek lettek felhasználva.

Kifejezetten a betonaljakra kérdeztél, amivel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy ugyan elég régen jártam már a gyártóüzemben, akkor ötösével, vagy hatosával készültek acélsablonban, ami annyira precíz volt már akkor is, hogy a lekötéshez elhelyezett műanyagbetétek vágányépítésnél miniméteres pontossággal adták a szabvány nyomtávot. Persze sokminden elromolhat, de elvileg maga a technológia nem teszi lehetővé a betonaljon belül található alkatrészek, így a vasalat rossz elhelyezkedését sem.

A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy a vasaláshoz használt, egyébként elég vékony acélhuzalt két fogashenger között vezetik át, ami az acélosság ellenére rovid periódusú hullámot hoz létre a huzalban. Mivel nincs bordázva, ez látja el az elcsúszás elleni védelmet. Ezután ezeket a huzalokat belevezetik az egymás utánban elhelyezett betonaljsablonokba, amik között csupán egy-egy határolólemez van, ami a kész anyagot vékonyítja a későbbi darabolás segítségére. Ezek után beleteszik a műanyagbetéteket, és az azok körül lévő körkörös furaterősítő vasalatot, majd a sablonsor két végén a hosszanti vasalatpászmákat hidraulikusan megfeszítik, és ékkel rögzítik. Ezután kerül bele a földnedves beton, és addig vibrálják, míg a bennelévő víz feljön a felszínére. Ekkor felülről egy felső (később ez lesz a talprész) vasalatgerenda szintén vibrációval belenyomja az ágyazati ellenállás növelésére szolgáló talpprofilt. Amikor ez elkészül, az egész sablonsort kiviszik a betonüzemből, és félreteszik a kötés idejére. Ezt amúgy gőzőléssel segítik. Amikor ez is megtörtént, eltávolítják a sablonsorból a kész betonaljakat, és ezután történik az összekötő betonos vasalatok elvágása egy jókora gyorsdarabológéppel. Nagyvonalakban ennyi. Azt elég nehezen tudom elképzelni, hogy elkészüljön úgy egy betonalj, és még ha egy-egy sablon tönkre is megy, és kikopik, de annyi egyszerre biztosan nem, hogy tömegesen készüljön rossz vasalatú termék. Egyszerűen nincs ilyen jellegű hibázási lehetőség, mert akkor minden végzáró és határoló sablonelemnek egyszerre kellene egyirányban kikopnia. Az én fantáziám nem ilyen erős.

Lelógó láncok. Nagyon jól hangzik, de azt mondanám, hogy képtelenség. A vasúti kocsikon nincsenek láncok. Van ugyan csavarkapocs, és régebben volt is belőle elég sok probléma, de az még az alacsonyabb sebességű időszakban volt. Manapság, ahol "LW" aljakat használnak, tehát eleve 120-160 km/h-val számolnak, nagyon odafigyelnek az ilyen hibák elkerülésére, mert ami régen 60-nál "csak" felületi sérülést okozott az útátjárók szélső elemeinél, az kétszerakkora sebességnél négyzetes erővel csapódik a betonnak, és a felcsapódó vas komoly károsodásokat tud okozni nem a pályában, hanem a féktömlőkben, vagy egyéb puhább alkatrészekben. De mindevvel együtt elmondható, hogy a szabadon hagyott csavarkapocs sem ér le a betonaljakig. A lényeg, hogy mégha egy egész párszáz darabos gyártói sablon egyszerre mérethibássá is vált, és mégha (bár jár a termékhez műbizonylat) ezt el is kellett kenni (bár nem értem miért, ha egyszer azonosíthatóan rejtett termékhibáról van szó), vajon mennyit segíthet 1-2 mm műgyantaréteg a problémán? A beton sűrűsége gyakorlatilag vízzáró, és a szilárdsága a műgyantához képest nagyságrendekkel jobb. Láttam már néhány siklásnyomot ezeknél sokkal elavultabb betonaljakon, amiket nem kellett utóbb kicserélni, mert akkora sérülést nem okozott a ráütődő kerék, hogy eltörjön. Igaz, a sebesség nem volt ekkora, de azt is figyelembe kell venni, hogy egy sikló vasúti kerék energiája nem összehasonlítható holmi lelógó lengő pár kg-os vasdarabéval.

Amit a felszínre kerülő vasalatok korróziós folyamatáról írtál, tökéletesen helytálló. Ezzel együtt mint mindenütt, a betonaljaknál is minden túl van tervezve. Nem holmi betonaljon, de teknő-, és vb.lemezhidakon, is sokszor lehet látni kilátszó és rozsdásodó vasalatokat. Nem jó, de előfordul, és évszám nem történik vele semmi, mégsem szakad le.

Ezek azok az esetek, amikor az ember reméli, hogy sok perdöntő részlet van a háttérben, mert ha csupán annyi, amit itt felsoroltam, akkor abból elég súlyos következtetéseket lehet levonni.

Motorogre 2025.04.20. 19:06:50

@Pályamágus, a sínész: A Tiszatenyő-Mezőtúr 160 km-es átépítésével kapcsolatban vb-ügyben nem kérdést írtam, hanem mint döntéshozó: a tényeket.

gigabursch 2025.04.20. 19:16:31

@Motorogre:
Milyen lánc lóg le, honnan és miért?

Motorogre 2025.04.21. 08:10:12

@gigabursch: "lánc" = a vasúti kocsik összekapcsolásának bármely alkatrésze. Pl. a vonószemet az utolsó vagon végén fel kell akasztani hogy ne lógjon. A hossza a feszítőcsavar állásától függ.. Ma már ritkán ilyen trehány a vasút -- de ha a strandra sétálsz és átkelsz, látod hogy minden vágányközbeni betonlap két végén egy-egy átlós vas-lemez van, hogy védje a betont az efféle lelógó "lánc"-októl.

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.21. 12:54:08

@Motorogre: Most megleptél ezzel a kijelentéssel: "vb-ügyben nem kérdést írtam, hanem mint döntéshozó: a tényeket.". Szólhattál volna előbb is, hogy ne strapáljam magam a vb-aljak gyártási leírásával, főleg úgy, hogy érthető legyen egy hajóácsnak, vagy cipészmérnöknek is. Nem tudom milyen érdekeltségi oldalról vettél részt döntéshozóként, de ha a MÁV oldaláról, akkor az eddigi kérdéseidre belső úton is kaphattál volna válaszokat. Arra voltál kíváncsi, hogy tudok-e rájuk én is válaszolni? Ha a betonaljgyártó részéről, akkor nem értem, hogy miért nem osztod meg a probléma leírását, mert az én ismereteim alapján a helytelen vasalást nem tudom elképzelni. Az általam ismert gyártási technológiában el lehet rontani a betonminőséget, a vasalat feszességét, a betonérlelést, de a sablonnal pozicionált alkatrészelhelyezést nem. Érdekelne, hogy hogyan sikerült mégis? Ha a kivitelező részéről voltál döntési helyzetben, akkor meg azt nem értem, hogy miért kellett bármiféle részleges felelősséget vállani nem megfelelő minőségű anyagért. Adott a műbizonylat, adott a szállítólevél, meg a számla, szóval ez így még mindig nem kerek.

A döntéshozói pozícióhoz tenném még hozzá, hogy amennyiben a vasút vagy a minisztérium felső vezetéséhez tartozol, csak jelezd, és lenne néhány hathatós ötletem, hogy hogyan lehetne még az olyan nyomorult helyzetből is hatékonyabbá tenni a fenntartás lehetőségeit, mint ahová sikerült érthetetlen, és alátámaszthatatlan szabályokkal kormányozni ezt a szerencsétlen céget. Tudom, hogy a vállalatnál nem az a problémák megoldása, hogy nem csinálunk szégyelni való értelmetlen dolgokat, hanem az, hogy tilos róla beszélni, de ez engem már nagyon régen nem érdekel, szóval csak bátran!

A "láncos" problémára reagálnék még @gigabursch: kérdésére is. Szóval a lényeg, hogy nincsenek láncok. Még akkor sem, ha a csavarkapcsokat eufemisztikusan annak nevezzük. Az nem lánc, hanem a vonókészülék része. Itt pedig most kivételesen hívjuk segítségül a matematikát! Egy vasúti vagon ütközőmagassága sínkoronaszinttől számítva 1060mm. Ezek között, és ennek tengelyében van a vonókészülék. A vonókészülék névleges hossza kapcsolt állapotban a vonóhorgon lévő csap tengelyétől az ellenoldali vonóhorog belső felületéig 986mm. Ehhez számoljuk még a csavarkapocs anyagvastagságát a csavarkapoccsal érintkező ívben, ami így típustól függően legyen kereken 1000mm. Lazított, tehát nem kapcsolt állapotban, amikor ugye szét is lehet kapcsolni a vagonokat, a feszítőorsó valóban hosszabb, és emiatt valóban előfordul, hogy a lelógó csavarkapocs eléri a vágánytengelyben lévő útátjáróelemeket, és emiatt valóban van az átjárók végére un. csavarkapocsvédő lemez szerelve, de ahhoz, hogy elérje a betonaljakat, ennél sokkal hosszabbnak kellene lennie. Na akkor számoljunk! A napjainkban valóban forgalom alatt lévő nyiltvonali vágányok legalacsonyabb sínje a 48-as. Annak szabvány magassága 148mm. Mivel ez kophat, a magassága lehet ennél alacsonyabb is, de mivel a síntalp és a betonalj között van még egy acél, és egy műanyag alátétlemez is, vegyük 150mm-nek. Ehhez adódik még a betonaljak közepénél található vékonyabb anyagvastagságú rész, ami a síntalphoz képest további helyet biztosít a lelógó csavarkapocsnak. Ez emlékeim szerint 40mm, de ha tévedek is, az nem lehet pár milliméretnél több. Mindez összesen azt jelenti, hogy a vonókészülék tengelyétől számolva lefelé összesen 1060+150+40=1250mm. Ilyen hosszúnak kellene lennie egy teljesen kieresztett csavarkapocsnak, hogy súrolja (ne üsse) egy 48 rendszerű pályában a betonaljak felső síkját. Az 54-es sín magassága 159, a 60-asé 172mm, tehát ezekben az esetekben ennyivel méghosszabb lelógó csavarkapocsra lenne szükség. Ezeket az alkatrészeket fizikailag nem lehet ennyire kilazítani, de amúgy is csak annyira lazítják, amennyi szükséges a kapcsoláshoz. Én még eddig nemigen láttam 3/4-nél jobban kiersztett csavarorsót. Egyszerűen nem szükséges.

További kiegészítés a válaszodhoz, nem elég az utolsó vagon csavarkapcsával foglalkozni, mert minden kapcsolási pontnál két csavarkapocs, és két vonószem van. Az egyikkel a kapcsolás jön létre, a másikat pedig a vonókészülék alatt található kampóra kell akasztani, ami gyakorlatilag egy az alvázról lelógó, kampóban visszahajtott laposvas, ami kifejezetten a szabad csavarkapocs felakasztására szolgál. Ezek mindegyikét, tehát minden kapcsolási pontnál egyet rögzíteni kell.

gigabursch 2025.04.21. 13:18:53

@Pályamágus, a sínész:
Nyugi!
Nem dolgoztál hiába!
Én nagy érdeklődéssel olvastam.

S a lényeg!
Az elmélet és a gyakorlat közötti különbség is érthetővé vált.

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.21. 20:04:20

@gigabursch: Köszönöm!
Azt mondta nekem egy nagyon okos ember már nagyon régen, hogy amíg nem tudok valamit lényegretörően, faék egyszerűséggel elmagyarázni egy laikusnak, addig én magam sem tudom igazán. Jó sok év telt el, és amikor megszállt az ihlet, hogy meséljek egy blogon a szakterületemről, kíváncsi voltam, hogy megfelelek-e a tézisnek.
Hát nem is tudom. Viszonylag hamar megtaláltak pár tucatnyian, de újabban csak akkor nagy az érdeklődés, ha a blog.hu kiemeli. Ez azért kicsit kedvét szegi az embernek. Most az a kérdés, hogy unalmas, vagy nem elég érthető?
Idővel majd talán kiderül.

Motorogre 2025.04.23. 09:26:50

@Pályamágus, a sínész: Köszönöm. Sajnos úgy látom, csak hárman vagyunk a témában, ami elkeserítő: a fiatalok reáltudományok iránti érdeklődése nem jó előjel a jövőre nézve. Persze nem kell minden olvasónak hozzászólnia.. A fejlett ipari országokban jelentős a vasút(történeti) rajongók tábora, cukrásztól az ügyvéden át, és persze a mérnökök is.
Kivitelezői oldalon voltam - az anyagok átvételénél sajnos nem észlelték a kollégák ezeknek a vb. aljaknak a hibáját, a EU-mérnök a beépítést követően derítette fel. Az uniós pénzek elköltése is egy külön szakma, ehhez is fel kell nőnünk még.
Ha ritkán is, de mégis előfordul, hogy a kubatúrában rosszul pozicionálják a vasbeton-rendszert.
Köszönjük mégegyszer a posztot, hasznos - érdekes a téma. A lakosság kb. 85%-a rendszeresen utazik vonaton: illő hogy tudjon valamit róla.

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.23. 22:14:31

@Motorogre: Vasútrajongókkal mi is el vagyunk látva. Egyrészt jó, hogy van érdeklődés, másrészt elég jól felismerhetőek a stílusukról. Mindenféléket összeolvasnak, meg hallanak, aztán saját értelmezésben és/vagy kiejtésben próbálják domborítani a "tudásukat". Nemrég néztem egy videót, ahol a készítője következetesen "hörgőnek" nevezte a vasutasok között "csörgőnek" becézett mozdonyt, de nagyon tanulságos egy másik lelkes amatőr, aki mindent vonatfogadó fővágánynak hív, ahova vonat érkezhet, mert valahol rosszul értette meg, és nem nézett utána. Egy állomás elsőrendű vágánya az átmenő fővágány(ok), ami gyakorlatilag a nyiltvonal állomási folytatása. A vonatfogadó meg az, ahová eze(ke)n kívül a berendezés megengedi a vonatok érkeztetését és indulását. Minden egyéb alárendelt mellékvágány. Nem az a baj, hogy nem tudja, hanem hogy a tudatlanságát terjeszti. Néha eszembe jut, hogy oda kellene kommentelnem a videója alá a blogom linkjét, de se leégetni nem akarom, se a saját produkciómat más hátán reklámozni.

Azért ezt a vb-ajl csontot még rágnám egy kicsit, mielőtt tovább lépünk. Azt már fenntebb leírtam, hogy én hogyan láttam a gyártását, és avval a módszerrel nem igen tudom elképzelni a tömeges selejtgyártást, de azért még mindig vannak kérdéseim. Ha az EU-s átvevőnek volt olyan mobil eszköze, amivel a betonfedés vastagságát helyszínen lehetett vizsgálni, akkor miért nincs ilyen a gyártónál, ahol erre sokkal fejlettebb rendszerek állhatnak rendelkezésre? Korábban azt is kifejtettem, hogy milyen esélye volna egy csavarkapocsnak betonaljat törni. Mégis milyen műszaki szempontokkal lehetett alátámasztani, hogy a műgyanta megfelelő védelmet nyújt? Nem teljesen idevágó dolog, de hasonló, hogy régen volt egy betonaljjavítási technológia. A régi fabetétekben a csavarok kihajtása és tisztítófúrás után egy pozicionáló acélbetétet helyeztek el a furatban, és aztán kiöntötték műgyantával, majd még frissiben belehajtották az új csavart. Szilárdulás után ez már végleges volt, csak roncsolással lehetett oldani. De! A véletlenül melléfolyt gyanta a betonalj felületén kikeményedett, és idővel játszi könnyedséggel lehetett lekoppintani a felületről. Ha most ugyan ilyen tulajdonságú anyagot felületi megerősítésre kívánunk használni, akkor ebből műszaki emberként milyen következtetést kellene levonni? Sokkal hatásosabb lett volna -15-ös szinten egy dozátoros ágyazatpótlás, meg persze sokkal olcsóbb is. Lehet, hogy ezt jelenti az uniós pénzek elköltéséhez való felnövést?

Ezek a kérdések tényleg érdekelnének. A jelek szerint vannak itt még számomra is ismeretlen információk. Persze nem kell válaszolnod, ha az állásod miatt ezt nem teheted meg. Mondjuk azt sajnálom, hogy nem a minisztériumnál dolgozol. Tudtál volna segíteni, hogy különösebb költségnövekedés nélkül háromszor többre jussunk, néhány idióta szabály felülvizsgálásával.

gigabursch 2025.04.24. 07:31:26

@Pályamágus, a sínész:
Műgyantából annyiféle van, hogy csak na...

Amennyit én tanultam (de már nem tudom fejböl) ragasztó kémia tantárgy keretében, az is fájdalmasan sok volt.
Azóta még eltelt lassan negyed század!

A vegyipar egyik legfontosabb feladata, hogy a keletkező szemétből hulladék legyen, abból meg termék.

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.24. 09:09:31

@gigabursch: Igen, erre a szempontra gondoltam én is, de azért csak felvetődött bennem két ellenérv. Az egyik, hogy a vasúton olyan anyagokat kell alkalmazni, amik se a szélsőséges melegre, se a hidegre nem érzékenyek. Ezt nem is kell magyarázni, a vasúti pálya szintjén probléma nélkül lehet 10-15 fokkal eltérő a hőmérséklet, mint amúgy a levegőé. Az alkalmazott anyagoknak ettől még nem szabad másként viselkednie.

A másik kissé elméletibb, és a meglátásom több távoli szempontot is bevon. Az egyik, hogy egy ejtőernyős relozás alkalmával MHSZ-es emlékeim szerint testalkat függvényében sc/kb 42-45 métert zuhan másodpercenként. Ez azért érdekes, mert ennél a sebességnél egyenlítődik ki a gravitációs vonzás a légellenállással. Ez ugye azt jelenti, hogy a levegő olyan "puhává" válik, mint bármi, amire ráfekszünk bármi más alkalommal. Van egy másik megközelítés is, amikor az óriás-toronyugró a vízbe csapódik, már csak talppal érkezhet, különben ugyan úgy jár, mintha betonra érkezett volna, tehát a sebesség egy pont után jelentéktelenné teszi az érintkezési felület rugalmasságát. Na innen már csak saccolok. Ha az ejtőernyős 45*3,6=162km/h sebessége elegendő a levegő "felkeményedéséhez", akkor a víznél ennél sokkal kisebb sebesség is elegendő, mert maga a közeg is sokkal sűrűbb. Most a kérdés az, hogy egy valamilyen vas mondjuk 160km/h sebességgel való becsapódásának milyen anyag lenne képes a rugalmasságával ellenállni, vagy lehet keményebb a betonnál. Persze biztosan lehet létrehozni ilyen anyagot, de abban már nem vagyok biztos, hogy mivel a fenti felhasználás nem jellemző, csak úgy magában létezett-e, vagy ha igen, milyen költségekkel lehetett pár km hosszon bevonni vele a betonaljakat, 60 cm aljkiosztás mellett?

gigabursch 2025.04.24. 11:24:13

@Pályamágus, a sínész:
Jók a kérdések, a válasz az, hogy: NEM TUDOM.
Ám felmerült bennem, hogy esetleg rossz irányból közelíted meg a műgyanta terhelési képességeinek szükségességét.

Én abból indulnék ki, hogy mire való ez?
Hogy a beton fedési hiányosságait javítsuk és az elvárt élettartamot biztosítsuk.
(Mindemellett olcsóbbnak kell lennie, mint ugyanannyi fm-en az aljak kicserélése!!! - tokkal-vonóval-élettartammal)

Minek van nagyobb kockázata?
Lelóg valami és tönkreveri VAGY (?!?) a sínpályán lévő dinamikus terhelés rugdosása nyekteti a talp VB szerkezetét, az próbál mindenfelé elmozogni, ezért a fázishatáron vagy a műgyanta reped be, vagy a maradék, felszíni beton marad ott a ragasztón*, de leválik a vasról, vagy mindkettő tönkremegy.
Emellé a dinamikus terhelés mellé jön kvázi-dinamukusként a napi hőingás, UV, miegymás.

_______
* falemezek vastagságát meghatározza az a tény, hogy a ragasztó, ami beletérhálósodik a fába, az olyan erős tud lenni, hogy nem a ragasztás megy tönkre, hanem a fa.

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.24. 21:53:26

@gigabursch: Ezzel a másirányú megközelítéssel igazad lehet. Minden ilyen beavatkozásnak van egy műszaki, és egy gazdasági oldala. A műszakiról már kitárgyaltuk, hogy inkább hipotetikus, mint valós a "lelógó lánc" elmélet. Ami a gazdaságit illeti, van ugye a gazdaságos, meg a megérős, és ezen most nem fogok továbbmenni. Annyi biztosan igaz, hogy a tömeges cserénél sokkal olcsóbb a pályán belüli beavatkozás. A kérdés az, hogy beavatkozunk a beavatkozás demonstrálása kedvéért, vagy megoldjuk vele a felvetődött problémát. Elfogadom, hogy valami okból sikerült nem előírás szerű betonaljat gyártani, de az csupán annyiban volt kifogásolható, hogy nem volt előírásszerű. @Motorogre: megállapítása szerint sem volt gond a teherbírással, csupán az élettartama miatt aggódtak, a lehetséges felületi sérülések miatt, ami meg ugye csupán elvi lehetőség.

A pályára ható dinamikus hatásokkal kapcsolatos feltételezésed teljesen érthető. Már úgy értem, hogy érdeklődő műszaki emberként bennem is megfogalmazódnának ugyan ezek a felvetések. Egyelőre ezzel szemben két dolgot tudok felhozni. Az egyiket már fenntebb említettük, miszerint a vasbetonban a beton a nyomó-, a vas a húzóigénybevételnek áll ellen. Meggyőződésem, hogy ezt tudod, de hátha mégiscsak olvassa más is, szóval egy vasbeton szerkezetet nézve meghatározható, hogy milyen igénybevételre tervezték. Ha a vasalat alul van, akkor kettő, vagy többtámaszú tartó, ha felül, akkor konzolos egy befogású. Ha a vasalat csak úgy különösebb pozicionálás nélkül van a betonban, akkor valószínűleg mondjuk aljzatbeton, és csak repedezés ellen van vasalva. A betonaljban a vasalat rendeltetés szerinti használat esetén a nyomtávtartás húzó részéért felel, míg a beton a nyomóért. Ez így egyben elég megbízható. Ezért van a betonalj gyakorlatilag a lekötési pontok kihagyását leszámítva teljes keresztmetszetben vasalva, és ezért nincs benne kengyelezés sem. A vonat terhét viszont nem segít a vasalás cipelni. Egyszerűen ilyen céllal nincs is rá szükség, mert a vonat kizárólag nyomó igénybevétellel terheli a betonaljat.

Paradox módon mégis van egy eset, amikor szükség van a vasalásra, és erről majd külön posztban fogok beszámolni, amikor a vasút betegségeiről esik majd szó egy rovat keretében, szóval van az un. fellovaglás esete, amikor az ágyazati tömörség egyenletessé válik, és egy-egy nehezebb vonat hatására a betonalj eltörik. Na ekkor jut szerephez a vasalat, viszont ebben az esetben épp az lenne kívánatos, hogy a vasalat huzaljai minél magasabban legyenek az aljon belül elhelyezve, mert ezekben az esetekben ott keletkezik húzó igénybevétel.

Motorogre 2025.04.25. 09:09:05

Ahol emberek dolgoznak, ott mindig történhet kisebb-nagyobb hiba. A járókelők jelezték, hogy Marx-téri (ma Nyugati tér) felüljáró kétoldali ívén szintbeli eltérés lesz – a kivitelező folytatta és csak akkor látta be, amikor szinte összeértek: vissza kellett bontani. Más: vasbeton híd kizsaluzáskor belógott !! – a beruházó, a finanszírozó, a megrendelő, a tervező által sokszorosan ellenőrzött és aláírt kiviteli tervben 16-os betonvas szerepelt: az előzmény-tervekben 24 mm volt. Pótmunkával reparálható volt. A vb. aljakat hazai cég legyártotta, átadta, beépítésre kerültek, minden dokumentáció hiánytalan és hibátlan volt. A tudati állapotok ilyenkor nem kerülnek dokumentálásra. A felek az uniós forrás Mo. számára történő megmentése érdekében együttműködtek, akkreditált EU laboratórium szakvéleménye alapján ez sikerült is (a leírt feltételekkel).
A mérnöki hibáknak számos oka lehet: kapkodás, nyomásgyakorlás, csalárdság se zárható ki. És főleg: a gyakorlat, a felelősség-tudat hiánya. Pl. acélszerkezetek tervezésénél beütik az adatokat egy szoftverbe, és vakon elfogadják az eredményt. Hiányzik mert nem képesek az sense-check-re, „lehet ez jó?”. Efféle tervezői szoftver használatát csak olyan mérnöknek engedélyeztem, aki előtte kézzel (pl. Castigliano) a fő igénybevételeket (legalább 2D-ben) egyszerű esetben (nincs önsúly, a szélcsend örök stb.) saját maga meghatározta, azaz már érti a tervezendő szerkezetet. Maurice Koechlin saját maga számolta a tornyot, látta is az erőjátékot. A régi mérnök hasa is 50%-os pontosságú volt: a rutin adta. Ma ez hiányzik, és a régiek is egyre fogynak. Várjuk a további vasúti érdekességeket, és köszönjük is!

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.25. 10:39:30

@Motorogre: Igen, elég látványosak tudnak lenni a mérnöki tévedések. Talán lehetne redukálni kevesebb lépcsővel, mert nagyon egyetértek az emberi tényezővel kapcsolatos megjegyzéseddel. Az a tapasztalatom, hogy minél több az ellenőrzés, annál kevésbé figyelnek oda, hiszen "ha rossz lenne, már észrevették volna" elv működik. Ha egy-egy szereplőre sokkal kevesebb munka, és sokkal nagyobb felelősség hárulna, sokkal kevésbé lehetne elvitatni a figyelmetlenségét, talán precízebb is lenne. Más kérdés, hogy manapság milyen a színvonal. Pontosabban, hányan "csak" figyelmetlenek, és hányan alkalmatlanok.

Emlékszem rá még tanulmányaim idejéből, amikor a rácsos tartó elemeire vonatkozó számításokat tanultuk, hogy az első lépés az volt, hogy becsüljük meg, hogy adott szerkezeti elem húzott, vagy nyomott, és milyen mértékben vesz részt a teherviselésben egy-egy másikhoz képest. Aztán elvégeztük a számításokat, és összevetettük. Ha manapság ránézek egy szerkezetre, látom benne az erők mozgását, ahogy halad rajta a vonat. Sokáig azt hittem, hogy ezzel minden műszaki ember így van a saját területén. Nagy csalódás volt a valóság.

Az egyik műszaki tanárom mondta még régen, hogy például egy pályahiba esetén a sebesség megállapításánál ne kérdezzük meg előre, hogy honnan indulunk, hanem gondolkodjunk "elengedett kézzel". Ne engedjük, hogy a műszakiakon kívül más információk is befolyásolják a döntésünket. Azt lássuk, hogy a vonat hogyan fog haladni azon a bizonyos sérült szakaszon, és azt a sebességet próbáljuk megbecsülni, aminél még baleseti kockázat nélkül közlekedhet a vonat. Később ráérünk a számításokkal bíbelődni, de akkor és ott gyorsan csak helyes döntést szabad hozni, ami biztonságos is, meg elégséges is. Nagyon hasznos volt, mert megtanultuk komplexen szemlélni a valóságot. Ehhez képest manapság vannak grafikonok, mérőszámok, indexek, de nincsenek sem egymással, sem mutatószámokkal nem jellemezhető egyéb problémákkal együtt szemlélve.
Nagyon hígul a szakma, és nem akarom látni a végét.

gigabursch 2025.04.25. 13:21:24

@Pályamágus, a sínész:
Elég látványosak.
Az biztos.

Sose felejtem életem első porelszívás feladatát.
Mikor a csőben az elvárt nyomásesések miatt a szükséges sebesség felment hangsebesség fölé, kezdett gyanús lenni, hogy valami nem stimmel...
'-)

Pályamágus, a sínész · vasutrol-barkinek.blog.hu 2025.04.25. 19:45:08

@gigabursch: Pedig a dinamikus nyomás emelkedésével csökken a statikus. Jó nyomon jártál, ettől repül a repülő is.
Ne mtudom, hogy milyen port kellett elszívni, de gyanítom, hogy kimaradhatott egy komponens a számításból.
A tanulópénz árfolyama elég komolyan tud változni, de mindenki megfizeti.
süti beállítások módosítása