A vasúti pálya elengedhetetlen része az alj.
Valamikor a vasúti ősidőkben a sínek is fából voltak, természetes volt hát, hogy a párhuzamos fa, vagy pántolt fa síneket kereszt irányú vaskosabb fákra szegezték. Ezek voltak a talpfák. Mivel ezek az ősvasutak bányákban működtek, és hamar elhasználódtak, sínestül, talpfástul cserélték őket, ha már nem funkcionáltak.
Az idők múlásával a vasúti sínek fejlődésnek indultak, amiről később még ejtünk pár szót, így természetesen az aljak sem maradhattak le. Ezeket az aljakat már nem csak kifűrészelték a rönkből, hanem szárították, és un. kátránytelítették is.
A használat jellege és helye függvényében erősen különvált az elhasználódás üteme a sínek elhasználódásáétól, de nem csak ez volt a probléma. Az ipari forradalom idején járunk. Vas még csak akadt amennyi kellett, de a fák növekedési üteme erősen lemaradt a vasút terjedésétől, ezért egyéb anyagok után kellett nézni.
Ennyit a történelemről, és most ugorjunk egy nagyot napjainkhoz. Ma is talpfának hívja a szakzsargon a fából készült aljakat, pontosabban azok egy részét, mert vannak még esetek, ahol ezek alkalmazása sokkal egyszerűbb, mint más anyagokból készült társaiké, de ezeket hivatalosan faaljaknak nevezzük, mert minden ilyen funkciót betöltő ágyazatba süllyesztett gerendát anyagától függetlenül aljaknak nevezzük. Így vannak a már említett faaljakon kívül betonaljak, és vasaljak is, de vannak speciális, pl. átmeneti-, kitérő-, terelősínes-, és egyéb aljak is. Ezekről később egy külön posztban ejtünk szót. Most érjük be annyival, hogy ha valaki mondjuk betontalpfáról értekezik, az annyira mond okosakat, mintha műanyagüvegről, vagy flexibilis feszítővasról beszélne. Kár rá időt vesztegetni.
_______________________________________________________-
Illusztráció:
https://www.monostory.hu/blog/2013/07/30/talpfak-vegorai/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vasbetonalj
https://iho.hu/hirek/telitsd-amig-lehet