Eddig olyan dolgokról esett szó, hogy a pályán milyen dolgok létesítése építette a közlekedés fejlesztését, milyen mérnöki megoldások segítették a vasúti pályák fejlődését. Most azt szemlézzük, mi az a dolog, ami épp az űr kialakítását jelenti, kvázi nem építésről, hanem bármi eltávolításáról ejtünk szót.
A vonatok olykor alagutakban haladnak. erről majd egy későbbi poszt fog szólni, de azt már most is előre vehetjük, hogy ezek a bizonyos alagutak bizonyos méretekkel kell hogy rendelkezzenek. Az alagút egy fizikailag is jól meghatározható járat a hegybe vájva. Amiről viszont most ejtünk szót, az egy olyan alagút, ami valójában nem is létezik. Ezt az alagutat űrszelvénynek nevezzük. Az űrszelvényeknek van néhány megközelítése, valójában két alapvető különbség van. Az egyik az un. dieseles űrszelvény, a másik pedig a villamos vontatású pályák űrszelvénye.
A szakirodalom úgy határozza meg, hogy az űrszelvény az a pálya felett, alatt és mellett szabadon tartandó legkisebb terület, amelybe semmilyen tárgy, építmény vagy növényzet nem érhet be. Itt nagyjából be is fejezhetném a posztot, de ennél kicsit összetettebb a dolog, így még taglalom kissé.
Természetesen ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek első látásra tűnik. A macera akkor kezdődik, amikor nem csak egyenesen előre megyünk. Mindenki látott már kanyarodó autóbuszt. Most próbáljuk meg a látottak alapján felülnézetben elképzelni, a forduló busz által lefedett területet a sima előrehaladó jármű által lefedett területhez képest.
A vasúti pályák sokkal nagyobb ívsugárral kanyarognak, mint a közutak, de a vasúti jűrművek egységnyi kocsiszekrényei is általában sokkal hosszabak a közútiaknál. Öszességében tehát a vasúti közlekedés számára nyitvatartandó területnek is szélesebbnek kell lennie irányváltoztatás alkalmával, mint egyenes haladás esetén. Két ilyen jellemző eset van. Az egyik az ívben történő haladás.
A másik eset a kitérőkön haladó jármű ürszelvénye. Ez sokkal összetettebb ábrát mutat, de érdemes figyelmesen megvizsgálni.
A végére egy további elvi kiterjedésről is szót kell ejteni. Ez nem más, mint az un. rakminta. Ennek is van definíciója, ami lényege, hogy ezen a keresztmetszeti felületen meg kívül nem lehet semmi. Rakminta, vagyis a vasúti közlekedésben útjára bocsátott jármű ennél nagyobb nem lehet. Természetesen itt tehervagonokról van szó, amit egy szállíttató megrak, de a rakomány ezt a keresztmetszetet nem haladhatja meg.
A bal oldali képen egy rakmintavizsgáló kapu látható. Még előfordul néhány nagyobb rakodóállomáson, régen sokkal többet lehetett látni. Úgy működik, hogy az útiránynak megfelelő kapukat behajtják, és a megrakott vagont egyszerűen átvontatják a kapu alatt. Ha a keret nem érinti sehol a rakományt, akkor megfelelő, ha bárhol hozzáér, és megmozdítja a behajtott vizsgáló szárnyat, akkor rendezni kell a küldeményt, vagy különleges engedélyt kell kérni a közlekedtetéshez. Ezekről az esetekről és a hozzájuk tartozó feltételekről egy későbbi poszt fog szólni.
