Keresgéltem erre-arra, de sehol sem találtam amolyan igazán mindenféle tekintetben jellegtelen állomási rajzot, hát rajzoltam magam egyet.
Amit tudni kell, hogy minden állomás egyedi a maga nemében. Mindenütt vannak terepviszonyok, de nem mindenütt vannak kiágazások, tolatási igények, rakodási igények, vonatcsatlakozások, vonatkeresztek, előztetések, ipari kiszolgálás, de még helyszíni rakodás sem. A kis ákombákom fiktív rajzomon egy állomás elvi felépítését szeretném bemutatni, amiben szerepelnek a legáltalánosabb funkciók. Azok a bizonyos vágányok nem csak úgy vannak egymás mellett szépen sorban, hanem rendszer is van bennük. 
A legalapvetőbb dolog, hogy állomás csak ott van, ahol van vasútvonal is. Jelen esetben a példa kedvéért egy kétvágányú vonalat vettem alapul. Az ábrából sokminden leolvasható, de azért vázlatosan mégis érdemes áttekinteni. A vasúti helymeghatározásról szóló posztban már megismertük a szelvényezés logikáját. Ennek folyománya, az átmenő vágányok megnevezése, valamint a kitérők számozásának kiosztása is. Ezek közül a kitérőszámozást veszem előre. Próbáltam a rajzot úgy elkészíteni, hogy jól kivehető legyen a logikája. Minden kitérőt a kitérő elejének helyével határozunk meg. Ez azért fontos, mert azokban az esetekben, ahol a kitérő a vonal irányával szemben, vagyis gyökirányban helyezkedik el, ott is ez a szabály. Tehát ha meg akarjuk érteni, hogy melyik kitérő miért épp azt a sorszámot kapta amit, akkor csupán azt kell megnézni, hogy a nyílt vonal felől a kitérők eleje hogyan következik egymás után.
Másik érdekesség a számozás elrendezése. A kitérőket mindig a nyílt vonal felől számozzuk. A kezdőpont felől a páros számúak, a végpont felől pedig a páratlan számúak találhatóak. Azért praktikus, mert így nem kell külön meghatározni ezt a szempontot, ha egy állomás valamelyik kitérőjét keressük. Ha jól megfigyeljük a rajzot, láthatjuk, hogy a páratlan számú kitérők a vonal irányával szemben vannak számozva. Ennek a számozási szabályok miatt kell így lennie. Itt a nyílt vonal felől érkezve értelem szerűen a vonal szelvényezésével szemben érkezünk.
Számozása nem csak a kitérőknek van, hanem a vágányoknak is. A korszerű általános műveletlenség kiteljesedésének elősegítése érdekében mostanság arab számokkal jelöljük, amikor még a római számok használata nem haladta meg egy hétköznapi ember képességeit, ezzel a módszerrel voltak sorszámozva. Mivel feltételezem e blog olvasóiról, hogy a látókörük messze szélesebb egy átlagos mobilzombiénál, így én ezt a régi megjelölést alkalmaztam. A rendszer rendkívül egyszerűnek tűnik. Itt azonban van még egy kis információ. A számozás az un. FELVÉTELI ÉPÜLET-től kezdődik. Ez az az épület, ahonnan a vörös sapkás ember, a forgalmi szolgálattevő szokott kimenni a vonatok fogadására, illetve menesztésére. A csöpp turpisság az, ami az ábrán nem látszik, hogy ha úgy adódik, hogy az épület mögött is van egy vágány, akkor annak számozása is a felvételi épülettől indul. Ha a rajzon lenne ilyen vágány, akkor az a X. vg. megjelölést kapná.
Egy átlagos állomáson előforduló lehetséges építményekről itt külön nem szólunk, mert magáért beszél, de talán érdekes lehet, a kihúzóvágány mibenléte. Ezt a vágányt úgy szokták elhelyezni, hogy amennyiben az állomáson menetrend szerinti közlekedés zajlik, és így nem lehetne tolatási mozgásokat végezni, nos kihúzóvágány esetén mégis lehet. Az a feladata, hogy tehermentesítse a forgalmi vágányokat a tolatási mozgásoktól.
Még egy érdekesség mindenképp ide kívánkozik. A kép jobb-alsó részén látható egy mellékvonali csatlakozás. Ez még önmagában nem túl érdekes, de az talán már felvetődött a szelvényezésről készült poszt kapcsán, hogy mégis pontosan honnan kell számolni. Nos ennek meghatározására is a felvételi épület szolgál. Persze az nem egy pont, ezért a pontos meghatározás úgy hangzik, hogy a forgalmi iroda ajtajának középvonala. Őszintés szólva ezt még sosem ellenőriztem, de mindenesetre így szól a fáma. Fogadjuk el, hisz nagyságrendileg valóban úgy van. Az eltérések lehetnek mérési hibák is.
________________________________ 
