Még nem értünk a végére, de már erősen közeledik, a vasúti pályával kapcsolatos legalapvetőbb fogalmak bemutatása. Vasútbarátok talán már el is pártoltak, mert számukra újakat eddig nem írtam, de lassacskán továbblépünk. 

Mindenek előtt általánosságban el kell mondani, hogy a pálya tele van érdekesnél erdekesebb mindenféle berendezésekkel. Az elkövetkező posztok egy jelentős része ezek sorravételével fog megtöltődni. Nem tudom, hogy meddig leszek képes közérthetően bemutatni a vasúti pályák érdekességeit, kerülve a képletek és túlburjánzott szakszövegek világát, de bármit is sikerül érdeklődés tárgyává tennem, feltétlenül fontosnak tartom az alábbiak elmondását. Arra kérlek, hogy a következő mondataimat nagyon jól jegyezd meg, mert nem tréfa! Azt szeretném, ha az érdeklődésed válaszokat találna, de nem minden áron. 

A vonattól senki sem fél jobban a vasutasnál. Nem vicc, tényleg. A vasutas az évek óta használaton kívül álló vágányon is szétnéz. Lehet ezen nevetni, de tudod vasutasokat nemigen szokott elütni a vonat, pedig a pályán töltik a munkanapjaikat. Ezzel szemben nagyon sok az áldozat azok között, akik szerint:

- Tudok én magamra vigyázni.

- Máskor is így szoktam.

- Tegnap se jött semmi.

- Nekem ne mondja meg senki.

- Nem vagyok se süket se vak, majd figyelek.

És még sokáig sorolhatnám. A pályák környezetét sokfelé szegélyezik keresztek, mécsesek, koszorúk. Ugye nem akarsz magadnak is egyet? Azt szeretném, ha jól megjegyeznéd az intelmem. Nem azért, mert bölcsnek akarok tűnni, vagy bennfenntesnek. Azért, hogy holnap is lehess érdeklődő. Ha bármit olvasol, akár ezen a blogon, akár bárhol másutt, valami érdekesről, ami különösen megmozgatta a fantáziád, akkor se menj ki egyedül a pályára, hogy személyesem vehesd szemügyre! A személyes tapasztalás messze értékesebb a másodlagosnál, ezt készséggel elismerem, de a vasút veszélyes üzem, aki pedig nincs ráhangolódva a veszélyek időbeni felismerésére, annak egyenesen életveszélyes.

Ha többet szeretnél valamiről tudni, elég kommentben jelezned, lehetőség szerint készítek róla képeket, ha az kevés, talán még rövid videókat is, vagy keresek megfelelő szemléltető anyagot. Ha ez is kevés, keress fel egy pályán dolgozó vasutas ismerőst, és vele együtt nézd meg az életben a vasúti berendezéseket. Fontos, hogy pályán dolgozó vasutas legyen. Ne személypénztáros, hangosbemondó, vagy igazgatósági sofőr. Olyannak szólj, aki a pályán tölti a napjait. Blokkosnak, PFT-snek, tolatósnak. Ők azok, akik messziről megkülönböztetik a mozdony kürtöt a kamionétól, a sínek zizegését bármi mástól, ők fognak tudni szólni, ha belefeledkeztél egy érdekes műszaki megoldás szemlélésébe, és sokat segítene az egészséged megőrzésében, ha még időben elhagynád az elsodrási határt.

Szükséged lesz egy láthatósági mellényre, kemény talpú zárt cipőre, és feltétlen engedelmességre, ha azt mondja a kísérőd, hogy el kell hagyni a helyszínt, és arra, amerre előzetesen megbeszéltétek. Lehet, hogy te még nem látod a vonatot, de a vasutas már a zsigereiben érzi, ha jön. Ezzel együtt légy óvatos, mert bárki hibázhat, és nincsenek töltetlen fegyverek. A pályán nincs telefonálás, nem hordunk fülre érő sapkát, nem hallgatunk rádiót, nem beszélgetünk, vagyis semmilyen módon nem tompítjuk az érzékszerveinket, mert az életünkbe kerülhet. A láthatósági mellényed legyen tiszta, nem mosott, mert az mattá teszi a fényvisszaverő felületeket, és semmi kép se vegyél rá hátizsákot, remélem nem kell elmondani, hogy miért. Ne feledd, nincs olyan könnyű vasúti jármű, ami ne pusztítaná el azt, aminek nekiment. A tested sem kivétel. Nem azért vezetem ezt a blogot, hogy szaporítsam az áldozatok számát. Szeretném, ha újra és újra a látogatóim között tudhatnálak.

A sínészkedés hamarosan folyatódik, légy vendégem legközelebb is!

 _________________________________________________

Illusztráció:

https://nepszava.hu/3162820_hajnal-harom-vonatbaleset