A mai érelemben vett vasúti pályák lehetnek hagyományosak, vagyis hevederkötésesek, és lehetnek hézagnélküliek, vagyis hegesztettek. Legfőbb különbség közöttük a nevükben is benne van, de a valódi különbség, hogy míg a hagyományos vágány lehetővé teszi a dilatációs mozgásokat, a hézagnélküli felépítmény a pályában ébredő dilatációs feszültségeket is kénytelen elviselni.

Felvetődik tehát a kérdés, hogy akkor miért jó ez utóbbi, ha plusz kihívást jelent egy olyan feszültség, ami hevederkötések esetén fel sem merül. Bármilyen furcsán is hangzik, a hézagnélküli pálya fenntartása a simább  járműfutáson túl összességében olcsóbb. 

Azt már összehasonlítottuk, hogy hogyan néz ki az egyik és másik felépítmény, de már bizonyára felvetődött a kérdés, hogy mi van, amikor ez a kétféle vágány találkozik? 

Kétféle módon kapcsolható össze a kétféle rendszer. Az egyik a dilatációs készülékkel való kapcsolás, ami olyan érdekes szerkezet, hogy igazán megérdemel egy önálló posztot, a másik egy sokkal egyszerűbb, egyáltalán nem látványos megoldás, ami részben erőtani számítások, másrészt gyakorlati tapasztalat segítségével kerül kialakításra.

A csatlakozási pont a hagyományos és a hézagnélküli vágány közötti első hevederkötés. Ezt bárki akár láthatja is. Annyira jellegtelen dologról van szó, hogy egyéb jellegzetességek keresése nélkül talán fel sem tűnne. Na de azt azért sejthetjük, hogy a hézagnélküli vágányban keletkező dilatációs feszültségek nem fognak fegyelmezetten a hézagnélküli vágányban maradni, hanem megpróbálnak a hagyományos felépítmény kárára hosszirányú elmozdulást produkálni. Rosszul kialakított csatlakozási pontok esetén ezt meg is teszi, ezért egy szinte észrevehetetlen műszaki megoldással kell ennek ellenállni. Ez pedig az úgynevezett lehorgonyzási szakasz. Ennek hossza sokmindentől függ, kezdve a pálya lejt-viszonyaitól a használat során jellemzően generálódó sínvándorláson keresztül magának az alkalmazásnak a jellegéig. A lehorgonyzás azt jelenti, hogy a sima lekötési rendszert kiegészító elemekkel látják el, ami így már nem csupán a lekötést végzi el, hanem a hosszirányú elmozdulást is gátolja.Több féle megoldás lehetséges.

Az egyik az Oetl-kengyel (feltalálójáról elnevezve, ejtsd: Ötli-kengyel), ami nagyon bevált. A másik ennek továbbfejlesztett, de gyatra változata, ami ötlet szintjén talán nem lett volna rossz megoldás, de a megvalósítása nem igazán sikeres. A harmadik a gyakorlatban alkalmazott, ideiglenes megoldás, ami akár ideiglenesen elvágott pályaszakaszok környezetében is képes gátolni a sínek elmozdulását, amíg a beavatkozás elvégzésre kerül.

A legbeváltabb megoldás az Oetl-kengyel, a gyakorlatban egy egyszerű, két végén egy irányba hajlított laposvas darab. Ezeket előregyártva szállítják a helyszínre. Középső része olyan hosszú, mint az alkalmazott sín talpszélessége. A kengyel egy un. Oetl-kályhában faszénbe ágyazva felhevítésre kerül, és mikor már élénkvörösen izzik, egy fogó, vagy két feszítővas segítségével a síntalpra fogják, és a felhajtott füleket a síntalpra verik. A lényeg, hogy a szorosan felvert kengyelek a helyükön lehűlve gyakorlatilag úgy ráfeszülnek a sín talpára, hogy azt direkt elverni sem lehet. Ezeket a kengyeleket közvetlenül az alátétlemezek két oldalára ütik fel, így a sínben ébredő hosszirányú erő a kengyeleken keresztül az alátétlemezekre adódik át, amik az aljak által az ágyazatra terhelik.

Erőtanát tekintve a másik két megoldás is ugyan ezt teszi. Az állandónak szánt, de megbízhatatlan megoldás rugalmasan felpattintható, ennek megfelelően nem is elég hatékony, az ideiglenes viszont a gyakorlatban ugyan olyan alátétlemezeket jelent, mint amilyenek a sín lekötését is ellátják. A lényeg, hogy a lekötést végző alátétlemezek mellé felszerelve kiegészítő szorítóhatást gyakorolnak a síntalpra. Ez is egy rugalmas megoldás, de az előzővel ellentétben itt benzinmotoros csavarozógép végzi  a lekötést, sokkal hatékonyabb megoldást biztosítva.

 ______________________________

Lássuk a következő fejezetet!

Illusztráció:

https://vasutepites.blog.hu/2007/11/10/otlizes

http://hmsoft.fw.hu/200612021223/20061223.html

http://www2.uvt.bme.hu/kazinczy/1.%20Oktat%C3%A1si%20anyagok_/1.1.%20El%C5%91ad%C3%A1sok_/1.1.2.%20K%C3%B6zleked%C3%A9si%20l%C3%A9tes%C3%ADtm%C3%A9nyek%20p%C3%A1lyaszerkezetei%20-%20Vas%C3%BAti%20p%C3%A1lyaszerkezetek_/2.6.4.%20S%C3%ADnv%C3%A1ndorl%C3%A1s%20g%C3%A1tl%C3%B3%20szerkezetek.pdf