A keresztezési középrész.
Ez a kitérő legdinamikusabban terhelt része. Itt található az az alkatrész, amin minden vonat átmegy, bármilyen irányba is halad. Ez az alkatrész nem csak kitérőkben létezik. Minden olyan esetben alkalmazzák, amikor két vasúti keréknyomnak kereszteznie kell egymást.
Most biztosan akadnak, akiknek feltűnik, hogy nem a vágány szót használtam. Nem véletlen, ugyanis a vágány minden esetben két keréknyomból áll (egy pár sín), de keresztezés nem mindig van kettő. Általában a kitérőkben sem, így csupán két egymástól független keréknyom keresztezéséről beszélhetünk. Csúcsmenetben haladva a kerék átgördül a könyöksínen, a könyöksín kifordulásával a kerék fokozatosan átgördül a keresztezési csúcsra, majd annak végén a villasínre. Ez a sorrend a terelés irányától függetlenül, de egymáshoz képest a két irányban szimmetrikusan történik. Ha elképzeljük a folyamatot akkor beláthatjuk, hogy a keresztezési csúcs gyakorlatilag mindkét irányból érkező terhelést kénytelen elviselni, és ráadásul a legnagyobb terhet épp a keresztezés legkisebb keresztmetszetű része kapja. Az alábbi ábrán egy rendszeresen egy irányban használt kitérő keresztezési középrésze látható. Érdemes megfigyelni, hogy a sínnél lényegesen szélesebb vasúti kerék hogyan halad át a könyöksínről a keresztezési csúcsbetétre. A fényes, tehát kopó felület tökéletesen jelzi a kerék útját.
A keresztezési csúcsok az idők folyamán folyamatos kísérletezés tárgyát képezték, mert az egyik legnagyobb kopásnak kitett alkatrészről van szó. Készült már mangánacélból, összekovácsolt sínből, főcsúcs-mellékcsúcs kialakítású szerelt sínillesztéssel, de vannak már komplett keresztezési középblokkos kialakítások is, melyek magukban foglalják a könyöksíneket is. Alább néhány hazánkban alkalmazott keresztezési csúcsbetét kialakítás látható. Legelső a hagyományos, mangánacélból készült szerelt kialakítású középrész, alattuk a modernebb megoldások láthatók.
________________________________________
