A vasúti járművek elég jól elboldogulnak viszonylag jelentékeny hó esetén is, amikor az autók már feladni kénytelenek a küzdelmet. Ez részben annak köszönhető, hogy a sín feje, amin a kerék halad, sín- és lekötési rendszertől függően, úgy 15 centiméterrel magasabban van a hó aljánál. Tehát, míg egy közúti kerék már az első leheletnyi hóréteget maga alá tapossa, addig a vonatnak 15 centiméter hóvastagságig gyakorlatilag nincs is hó. Ez persze csupán a nyílt pályára vonatkozik. A váltóknál és biztosítóberendezési alkatrészeknél okozhat gondot sokkal kevesebb is. 

A mai poszt viszont nem a műszaki problémákról, és azok elhárítására adott műszaki megoldásokról szól. Találtam egy videót, amit szerintem minden vasút iránt érdeklődőnek meg kell néznie. 

A vasúti pályák üzemben tartása a pályafenntartás feladata. Márpedig nem csak műszaki problémák adódnak. Előfordulhat, hogy a közlekedést hatalmas hófal akadályozza. Erre első megoldásként léteznek felszerelhető, de akár tolt hóekék is. Az utóbbi években nem igazán lettek használva, de a puskapor úgy jó, ha száraz. Ha a hóeke már nem elég, akkor jön a hómaró, mert mégsem várhatunk, míg leolvad magától. A vonatnak mennie kell. A hómarók gépi hajtású szerkezetek, gyakorlatilag leaprítják maguk előtt a hófalat, majd a centrifugális erőt felhasználva, jó messzire ellövik a pálya közeléből. 

Régen, amikor még a mozdonyokat gőz mozgatta, a hómarónak is gőzgépe volt. Egy alpesi tájon futó gőzhajtású hómarót ajánlok megtekintésre, ami működés közben mutatja a matuzsálemi szerkezetet. A filmecske nem a magyar vasúton készült, de szerintem ez most nem is fontos. Élvezzük a gyönyörű környezetet, csodáljuk a mérnöki leleményt, és tiszteljük a karbantartó gondos kezek munkáját! Jó szórakozást kívánok hozzá!

_________________________________