Vajon biztonságos? Ki szavatolja? Néha siklik, miért? 

Amikor történik valami esemény a vasúton, úgy elszaporodnak a "hozzáértők", hogy még a futballszakértők számát is képes meghaladni. Na de vessünk egy pillantást a valóságra. Vajon honnan tudjuk, hogy a vasút biztonságos, és nem lesz baj, ha vonatozunk. Először is egyáltalán nem biztos, hogy oda is érünk, ahova indultunk. Viszont nagyobb valószínűséggel fog megtörténni, mintha autóval, vagy mondjuk valamilyen egyszemélyes alkalmatossággal indultunk volna útnak. Talán azért is van hírértéke, ha vasúti baleset történik, és azért csak akkor tesz említést közúti balesetekről a média, ha megakad tőle a forgalom, mert amúgy mindennapos jelenség.

A valóság az, hogy a vasúti pálya - legalábbis Magyarországon - szigorú felügyelet alatt áll. Az erre vonatkozó szabályokat egy külön kis könyvecske tartalmazza, de nézzük, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban.

Először is tudni kell, hogy a különféle rendeltetésű és igénybevételű pályákra különféle előírások vonatkoznak, de ez nem szakmai különbség, csupán a rendszeres vizsgálatok gyakoriságára és eszközeire vonatkozik.

A legalapvetőbb rendszeres vizsgálat, a vasútvonal gyalogos bejárása, amikor az azt végző dolgozó legfeljebb kéthetente, de vannak körülmények, amikor heti három alkalommal  megnézi, hogy a rögzítések, a pályatartozékok, úgy általában a pálya részletei rendben vannak-e. Ha nincs, akkor javítja, ha tudja, ha nem, akkor jelenti a vezetőjének, aki majd gondoskodik a megoldásról.

A következő szint, a beutazás. Bizonyára láttad már, amikor mindenféle ránézésre civil emberke csak úgy beül a mozdonyvezető mellé. Ezek az emberek pályafelügyeletet végeznek legalább kéthetente, de van ahol sűrűbben. Ők a pálya vonalvezetését, a különféle pályarészletek (pl.: jelzők, stb.) láthatóságát, a mozdony utazósebességnél tapasztalható mindenféle mozgását, és hasonló dolgokat figyelik. Ezt a vizsgálatot többféle munkakörben dolgozó emberek különboző gyakorisággal végzik. Erre azért van szükség, mert részint több szem többet lát, másrészt a vonat haladási sebessége mellett nem könnyű egyszerre megállapítani a hibákat, meghatározni a helyét, és arról jegyzetet is készíteni.

Vannak még olyan vizsgálatok is, amire nem is gondolnál. Ilyen például, az un. tavaszi gyalogbejárás, amit a pályafelügyeletet irányító emberek végzik, akik évente egyszer - olykor kétszer - gyalog járják végig a szakaszukat, és egy elég komoly hiánylati listát állítanak össze a látottakból, amiből azután karbantartási program készül. Ezen kívül vannak még időszakos vizsgálatok, mit például a kitérővizsgálatok, amikor havonta egyszer - az egészen alárendelt kitérők kivételével - egy mérőműszerrel a neuralgikus pontokon méretellenőrzéseket végeznek, valamint megfigyelik a kopási felületek változásait. Még ezen felül szintén havonta minden fontosabb út/vasúti kereszteződést megvizsgálnak, hogy belátható-e, műszakilag biztonságos-e, a jelzőeszközök rendben vannak-e. Ezek azok a vizsgálatok, amiket személyesen végznek a pályafelügyeletet ellátó dolgozók, de itt még nincs vége.

Vannak még diagnosztikai vizsgálatok is. Ezek mindenféle rendes nagy vasúti kocsikra szerelt mindenféle mérőeszközöket jelent, amik különféle csoportosításban figyelik a következőket. Nyomtávolság, süppedés, irány, síktorzulás, de mérik a sínek állapotát ultrahanggal és örvényárammal is. Ezeket most nem tárgyaljuk ki, csupán az a fontos, hogy megértsük, a pálya biztonságáért nagyon sok munkát kell elvégezni, ezért sokkal biztonságosabb is, mint a közúti közlekedés. A képen pályadiagnosztikára kifejlesztett járművek láthatók.

A fenti vizsgálatok eredményeit felhasználva a pályafenntartás dolgozói végzik a karbantartást. Ez nem kevés munka. Később majd megismerkedünk a mindenféle kötőelemekkel és egyébb lehetséges amortizációs problémákkal. Ezek annyira nem kevés tennivalót adnak, hogy pár hét/hónap kimaradás után már sebességcsökkentések, de egy év elmúltával karbantartás nélkül biztosan balesetek lennének. Ezek nélkül a karbantartási munkák nélkül nem lennének kicserélve a törött csavarok, az elkopott sínek, a sérült aljak, nem lennének rendezve az elfolyó ágyaztai kövek, nem lennének kiigazítva a keletkező geometriai hibák, nem lennének cserélve, pótolva a jelzőeszközök, szóval felügyelet és karbantartás nélkül néhány hét, pár hónap alatt a vasúti pálya használhatatlanná válna.

Kijelenthetjük, hogy ha valaki azt mondja, hogy egy használatban lévő pályán nincs karbantartás, sőtt, esetleg már évek, évtizedek óta nincs, akkor az egy kivételesen nagy ostobaságot beszél. Sajnos ez a legszofisztikáltabb kifejezés. Akkora butaság, mintha azt mondaná, hogy a golfpályán már évek óta nincs lenyírva a fű. Ha nincs, akkor az nem golfpálya, még akkor se, ha sok éve még az volt.

Tudjuk meg, hogy merre járunk!

 _______________________________________________________

Illusztráció:

https://www.flickr.com/photos/71790107@N06/52539742615/