Talán mindenki által ismert kifejezés, amikor arról beszélünk, hogy a határban merre "megy a vasút". Úgy beszélnek róla, hogy "arra megy a vasúti töltés". Ez persze leginkább a síkvidékeken használt kifejezés, de a vasút mint tudjuk nem csak síkvidékeken halad. Annyira nem, hogy míg az alföldi szállítmányozáshoz a vasút legfeljebb sebességet adhat, addig a hegyvidékeken néha más megoldás nem is lehetséges. A vasút keskeny, kötött pályás megoldás azokra a terepekre, ahol az autók könnyen megcsúszhatnak, lelassulhatnak, az elemekkel nehezen dacolnak.
Mai témánk a vasúti alépítmények áttekintése. 
A töltést már említettük, jól felismerhető magaslat a vasúti pálya számára, de mi van akkor, ha a terepviszonyok magasabbak, mint ahogy a vasúti pálya vonalvezetésének ideális lenne. Ilyenkor az egész pályát egy jó nagyméretű árokban vezetik, amit szakszerűen bevágásnak neveznek. A bevágásokat rézsűk határolják. Ezek legáltalánosabban használt dőlésaránya 6/4. Ez az a dőlés, ahol a hazai talajtípusok stabilan megőrzi a lejtőszögüket.
Érdekes megfigyelni, hogy a bevágás alján a vasúti földművet gyakorlatilag egy apró töltésként alakítják ki. Erre azért van szükség, hogy az esőzések során keletkező víz a pálya alól elvezethető legyen. Erre szolgálnak a bevágási rézsű felett lévő övárkok, valamint a bevágási rézsű és a töltés találkozásában lévő talpárkok. Ezek megjelenésükben nem sok különbséget mutatnak. Azért kaptak eltérő elnevezést, hogy szakmai berkekben ne kelljen mindig körülírni, hogy épp miről is van szó. A mellékelt ábrákon ezeket a különféle árkokat nem jelöltem. A vízelvezetés elég nagy témakör ahhoz, hogy később önállóan tárgyaljuk. Majd később visszatérünk rá.
Töltések és bevágások között is előfordul, de olykor akár dombok, hegyek oldalában is vezethet úgy a pálya, hogy az részint a hegy felől bevágásban, másrészről a lejtő felől töltésen halad. Ezt a földmű kialakítást nevezzük vegyes-szelvénynek. 
Ebben az esetben is kritikus fontosságú a víztelenítés, de csupán a hegy felőli oldalon van rá szükség. A töltés oldali részen ezt megoldja a terepviszony. A bevágásoldali árokban összegyűlő csapadékvíz a pálya alatt elhelyezett átereszek segítségével kerül a töltésoldalra, majd a lejtő oldalán elfolyik a pálya mellől.
Ezeken túl van még egy alépítménytípus, amit állomási platónak nevezünk. Erre vannak irányelvek, de jellemzően mindegyik egyedi tervek alapján készül, alkalmazkodva az adott helyhez, és tervezett vágányhálózathoz. A vasúti földművek nem minden esetben alakíthatóak ki a helyben található anyagból. A tervezett igénybevételnek megfelelően olyan talajmechanikai tulajdonságoknak kell megfelelniük, amik sok esetben máshonnan odaszállított megfelelő minőségű talajanyag nélkül nem lenne kivitelezhető.
