Futólag a biztosító berendezésről.

A vasúti pálya sosem volt egy biztonságos hely. Még akkor sem, amikor csille korát élte, és emberek tolták a bányák vájataiban. Akkor a gyatra műszaki körülmények okozták a bajokat, mert a kocsik folyton kisiklottak. Amikor viszont nem, akkor rendkívül hatékony szállítójárműnek bizonyult. Valószínűleg ezért inkább a műszaki fejlesztést, és nem a beszüntetést választották a korai vasutak használói. 

Ahogy az lenni szokott, az egyre kifinomultabb vasúti pályák és járművek csak részben szolgálták a biztonságot. Ahogy egyre kevesebb lett a siklásos baleset, úgy növekedett a sebesség, és lett a műszaki fejlődésből jelentős részben hatékonyságnövekedés.

Következő lépés volt a már biztonságosnak mondható vasutak forgalomnövekedése, ami meg ugye az ütközéses baleseteknek kedvezett, és hát jól meggondolva, kevesebb problémát okozott egy ócska pályán való siklás, mint egy jelentékeny sebességgel történő ütközés. Ez a felismerés kényszerítette ki a biztosítóberendezések megalkotását. 

Ez a blog alapvetően pályás ismeretterjesztés céljából íródik. A biztosítóberendezések típusait, részletes működését nem fogjuk elemezni. Az egy önálló és rendkívül összetett szakma még a vasúton belül is. Amit viszont ennek ellenére feltétlenül érdemes még így kitekintés jelleggel is tudni, az a berendezések logikája. Bármilyen berendezésről is van szó, bármilyen működési mechanizmusok is dolgoznak benne, van egy alapvető logikája, ami mindegyikre jellemző, ez pedig a feltételek rendszerének logikája.

A biztosítóberendezések alapesetben nem engednek semmiféle mozgást. Ez alól csak a térközjelzők kivételek, amiknek az alaphelyzete a "szabad" jelzés, de az is csak azért, mert alapesetben sehol semmilyen jármű nem közlekedik, tehát amelyik mégis kapott ilyen engedélyt, annak semmi oka, hogy ne folytassa az útját, csak mert a semmi közepén van egy jelző. Ezek amúgy nagyon jól megkülönböztethetőek bármelyik másiktól.

Tehát az alaphelyzet az, hogy sehol semmi mozgás. Ha mégis elindítanánk egy vonatot, akkor megtervezzük, hogy merre is fog menni. Annak megfelelő állásba helyezzük a váltókat, az érintett sorompókat lecsukjuk, és amikor már minden lehetséges baleseti tényezőt így kiküszöböltünk, akkor a vonatkozó jelzőt "szabad" állásba helyezzük. A lényeg, hogy ezt nem "biz Isten" módban tesszük, hanem a biztosítóberendezés mindenféle ellenőrző érzékelőkkel felügyeli a ténykedést, és amíg nincs minden a helyén, addig nem teszi lehetővé a jelző szabaddá tételét. 

Persze nem minden függőség erre a szimpla feltételrendszerre van kiépítve. Vannak például siklasztósaruk*, vágányzáró sorompók, amik fizikailag akadályozzák bizonyos vágányok használatát pont azért, mert mondjuk azon nincs semmilyen kikényszerített óvintézkedés fenntartva, automatizmussal nem lehet felügyelni, ezért ezek a fizikai közlekedést gátló berendezések csak bizonyos feltételek megléte esetén távolíthatóak el, illetve azok eltávolítása esetén lehet csak az adott vágányt használatba venni. Például a siklasztósaru, vagy vágányzáró sorompó kulcsát személyesen, aláírás ellenében, megfelelő vizsgákkal rendelkező dolgozónak adják ki, aki azután ezzel a kulccsal eltávolítja a mozgást gátló berendezést, majd az akármilyen ellenőrző mechanizmus által eltávolítottnak érzékelt feltétel lehetővé teszi, hogy az adott vágány irányába lehessen állítani a váltót. Amíg a berendezés nem érzékeli, hogy a saru már nincs a sínen. addig ugyan ez a berendezés megakadályozza a vágányra vezető váltó megfelelő állásba állítását. 

Hogy mennyiféle összefüggésrendszer létezik, arról talán senki sem tudna átfogó ismerettel szolgálni, mert bár vannak rendszerek, valójában minden egyes részegység, állomás, csomópont, bármi, egyedi tervezésű összefüggésrendszert kap a helyi jellegzetességek figyelembevételével.

A biztosítóberendezések hazánkban még néhol előforduló legrégebbi fajtája a kulcsos rendszer, amikor az egyik feltétel előállása egy kiadott kulcs segítségével, azt egy másik berendezés zárszerkezetébe helyezve, és azt felnyitva új feltételt állít elő, hogy a sorozat végén közlekedésre alkalmas haladási útvonal jöjjön létre. Ezt az útvonalat szaknyelven vágányútnak hívják. Ennél fejlettebb a vonóvezetékes, őrhelyről állított berendezések rendszere, van ahol indukciós elektromos rendszer működik, és még néhány lépcső közbeiktatásával ma már nálunk is üzemelnek úgynevezett KÖFI (központi forgalomirányítás) terminálok, ahonnan digitális eszközök segítségével egy központból távoli állomások, egész vasútvonalak, vagy vonalrészek forgalmát irányítják.

Mindezekből vonattal közlekedve, vagy állomásokon, vasútvonalak mellett sétálva csupán érzékelőket, relészekrényeket, csatlakozási pontokat találunk. Ezek információkat közölnek a biztosítóberendezéssel, illetve annak kezelőjével a vonatok mozgásáról. Általában elég robusztus eszközök, véletlen belerúgással, ráejtett tárgyal nem lehet bennük kárt tenni, de vannak köztük olyanok is, amiknek ugyan bajuk nem lesz, de mivel fémtest érzékelésével gyűjtenek információkat a járművek hollétéről, egy odadobott italos-doboz képes lecsukni mondjuk egy sorompót, és mivel további adatot nem rögzít, azt a biztonság kedvéért jó időre úgy is hagyja. A legjobb, ha elkerüljük messzire ezeket az érzékelőket, abból biztosan nem lesz semmi baj.

Ennyit egyelőre a biztberről, mert már így is elég hosszúra nyúl a poszt, de ha volna rá igény, akkor gyűjtök még közérthető adatot sok-sok képpel. El sem tudnánk képzelni, hogy mennyiféle módon vigyáznak ezek a rendszerek a biztonságos közlekedésre.

_____________________________________________________________

* siklasztósaru. A tuti megoldás eszköze. Ha elfelejtették a vagont rögzíteni, vagy akármi más okból kigurulna az elzárt vágányról, akkor inkább essen ki, mint hogy ellenőrizetlenül haladva a forgalom alatt lévő pályára tévedjen, és ott balesetet okozzon. Az alaphelyzetben lévő siklasztósaru egyszerűen kiemeli a jármű kerekét a helyéről, és így gyakorlatilag siklást idéz elő egy pontosan meghatározott helyen. Ez is balesetnek számít, de nem esik kár.

A következő rész is izgalmas lesz.

____________________________

Illusztráció:

http://www.vasutallomasok.hu/index.php?o=showlanc&l=21170&f=4453

http://www.kbsz.hu/j25/dokumentumok/2018-0679-5_zj_alairva.pdf