Dilatációs készülékek.

Első rész.

 A vasúti pályákban keletkező dilatációs feszültségekről készült már poszt. Áttekintettük az átmenetek kialakítását is azokban az esetekben, ahol a hagyományos szerelésű, és a hézagnélküli, tehát összehegesztett vágányok találkoznak. Ez a csatlakozás inkább csak erőtani szempontból érdekes, semmi különösebb látványosságot nem tartalmaz.

Na de vannak olyan esetek, ahol szükség van a hőmérséklet változásokból adódó feszültségek rövid kialakítású, hatékony, és mégis zökkenőmentes levezetésére. Ezek túlnyomó részt acélhidak rávezető szakaszaiban, illetve völgyhidaknál, és alagutaknál fordulnak elő. Ezeket a szerkezeteket nevezzük dilatációs készülékeknek. 

 Feltétlen fontos tudnunk, hogy mégis mi szükség van ilyen berendezésekre? A megértéshez rögzíteni kell, hogy a dilatációs készülékek nem a hagyományos pályákhoz való csatlakozás megoldását szolgálják. Az a feladatuk, hogy két hézagnélküli pályaszakaszt csatlakoztasson egymáshoz úgy, hogy a két feszültség alatti szakasz gátolt dilatációs feszültségei egymásra ne gyakoroljanak hatást. Nos eddig jó, na de arra mi a szükség? Vegyünk egy alaphelyzetet, mondjuk egy acélhidat. Annak is van anyaga, ami ugye dilatál. A hídszerkezet dilatációja elvileg megegyezik a vasúti sínével, mert mindkettő acél, de egyrészt mégis van némi eltérés, másrészt ez is csak addig igaz, amíg a csatlakozó pályákban ébredő feszültségek nem befolyásolják a hídszerkezeten lévő pálya belső feszültségeit. 

 A probléma egyidős a vasúti acélhidakkal. Azért, mert a hidakon a dinamikus hatások csökkentése érdekében kerülik a hagyományos illesztések használatát. Az a bizonyos kattogás, ami a vonatok haladását jelezték a vasúti szállítás hőskorában, bizony jelentős terhelésként jelentkezik a pályákon, így természetesen a hidakon is. Itt is megfigyelhető a fejlődés. Nem csak időben, térben is keresték a megoldásokat. Mi itt most a hazai megoldásokkal foglalkozunk, melyek között a még ma is fellelhető legkorábbi megoldás a Nemes-féle dilatációs illesztés. Ez valójában egy viszonylag kis mozgást lehetővé tevő, nem túl nagy sebességi tartományban alkalmazható megoldás, A képen záródott állapotban látható, hűlés esetén rés keletkezik a két sín között, de mivel ez nem merőleges a sínre, így a hagyományos sínillesztéshez képest egy zökkenőmentes átmenetet biztosít a készülék két vége között. Ezáltal a nyílás a hagyományos illesztés mértékét képes jelentékeny mértékben meghaladni.

 A következő jelentős mértékben még ma is fellelhető szerkezet a Csilléry-féle. Ez sokkal nagyobb hosszirányú mozgást tesz lehetővé. Nagy problémája, hogy minden egyes porcikája egyedi, csak ehhez a készülékhez gyártott alkatrészt használ. Érdemes megfigyelni a képen, hogy gyakorlatilag egyetlen alkatrésze sem található meg más alkalmazásban. Mind a sín hosszirányú kialakítása, mint a lekötést speciálisan lehetővé tevő leszorítócsavarok egyedi tervezésűek. A készüléknek nem szabad megengedni sem az oldal, sem a függőleges irányú elmozdulást, viszont hosszirányban a megengedett intervallumban gátolatlanul kell engednie az elmozdulást. Ehhez jön még, a rendszeres karbantartási igény is, ami keretében az egymáson elcsúszó felületek kenését is meg kell szervezni. Mindezzel együtt egy hatékony szerkezetről beszélhetünk, ami a maga idejében egy forradalmi fejlődés eredményének tekinthető. A kép részben nyitott állapotú készüléket mutat be.

A legújabb, a Csilléry-készülék lehetőségeit is jelentősen meghaladó szerkezetek a következő posztban lesznek bemutatva.

___________________________________

Illusztráció:

http://www2.uvt.bme.hu/kazinczy/1.%20Oktat%C3%A1si%20anyagok_/1.1.%20El%C5%91ad%C3%A1sok_/1.1.2.%20K%C3%B6zleked%C3%A9si%20l%C3%A9tes%C3%ADtm%C3%A9nyek%20p%C3%A1lyaszerkezetei%20-%20Vas%C3%BAti%20p%C3%A1lyaszerkezetek_/2.4.3.%20Dilat%C3%A1ci%C3%B3s%20s%C3%ADnilleszt%C3%A9sek.pdf

https://www.researchgate.net/publication/316454672_Vasuti_felepitmeny_atvezetese_acelszerkezetu_hidakon