A sínek gyártása során nem túl sok lehetőség adódik. Nálunk a 24 méteres sínhosszak vannak alkalmazva. A gyártás hengersorokkal történik, ahol az izzó vasdarabból a gyártósor-hengersor végén sín lesz. Az előző részben megismerhettük a hagyományos vágányszerkezeteket, ahol a sínek hevederkötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. Amikor fejlettebb vasutat akarunk építeni, sokkal hosszabb sínekre van szükségünk. Ezeket a hosszabb síneket üzemi körülmények között állítják elő. A technológia a következő. 

Az első sínszálat a másodikkal egymás utáni helyzetbe állítják, egy kis rés meghagyásával. A két sínszálba hegesztőáramot vezetnek, és így ívfény alakul ki az egymáshoz közelített sínvégek között. A hegesztőáram viszonylag alacsony feszültséget, és rendkívül nagy áramerősséget jelent. Maga a folyamat egy zárt szekrényben történik, így erről felvételt mutatni nem tudok, de jó magyarázóábrát sikerült találnom.

Amikor az ívfény hatására a sínvégek kellően felhevülnek, szinte már képlékennyé válnak, az áram egyidejű lekapcsolásával a síneket nagy erővel egymáshoz préselik. Az érintkezési felületen az anyag összetorlódik, és hegesztési dudor keletkezik. A hegesztés lehűlése után a varratdudort leköszörülik, és ezzel kész is a hegesztés. Ezt a folyamatot egymás után négyszer ismétlik. Így összesen öt szál sín kerül egymáshoz hegesztésre. Az így keletkezett 120 méter hosszú síneket a nem túl kreativ, de elég beszédes "hosszúsínnek" nevezzük. 

A kész hosszúsíneket a beépítés helyére speciális szerelvénnyel szállítják. Sosem gondolnánk, de ezt a szerelvényt hosszúsínszállító szerelvénynek nevezzük. Érdekes szerkezet. A kocsik a többivel azonos módon egymáshoz kapcsolva vannak, de a rakomány csak a középső kocsin van rögzítve. Ez azért szükséges, mert a kocsik szállítás során nem csak egyenesekben haladnak. az íves részeken a rakomány egyes részei egymáshoz képest hosszában elmozdulnak. Ha csak egy ponton vannak rögzítve a sínek a kocsin, akkor ez a hosszirányú mozgás probléma nélkül megtörténik. Persze így is elég komoly igénybevételt tesz a pályára, mert ezek a sínek végülis az ívekben meghajlanak, de ha egynél több ponton lennének rögzítve, akkor az egész szerelvény ki is siklana.

A hosszúsínszállító szerelvény elengedhetetlen része a lehúzó kocsi. Ez egy különleges alkalmatosság, ami vezetőpályát biztosít a rakomány "lerakodásához". A folyamat úgy történik, hogy az első két sínszálat lekötözik két drótkötél segítségével a pályához. Az említett, szállításnál használatos rögzítéseket oldják, majd lassan elindulnak a szerelvénnyel, így gyakorlatilag kihúzzák azt a szerelvényen lévő sínszálak alól. Amikor a lehúzás alatt lévő sínvégek a rakomány végéhez közelednek, egy alkalmatos kapoccsal hozzákötik a következő pár sínhez, és így tovább, míg az egész szerelvény ki nem ürül. 

A lehúzás után a lerakodott síneket megszabadítják a technológiai alkatrészektől, mert azok a hosszúsín szállító szerelvény tartozékai. Az, hogy ezek után mi történik a sínekkel, egy következő poszt témája lesz.