Ez nem egy zenei bejegyzés.
A címben egy hangszer neve szerepel. Ez a hangszer annyira régi, hogy már az antik világ is muzsikált rajta. Ennek egy modernebb formája a hárfa. Nos egy állomásra érkező vonat fogadása több vágányra is lehetséges, de azért a kitérők nem csak úgy egymásra vannak hányva, hanem rendszer van benne. Az egyik legalapvetőbb rendszer a hárfa formája, melyet régi nevén emlegetve lírának neveznek. Lírából van többféle, de nem bajlódtak az újabb elnevezések keresgélésével. Azokat is lírának hívják, ami a legkevésbé sem hasonlít az antik zenészek hangszerére.
Egyalfás líra.
A felépítése rendkívül egyszerű. Adott az átmenő fővágány, amiből kiágazik egy kitérő, majd a kiágazásra ráépülnek egymás után az elsővel ellentétes irányú további kitérők. Az alfa azt a szöget jelzi, ami a kiágazó irány szöge az eredeti egyenes irányhoz képest. Leginkább ez hasonlít a fent említett antik hangszerre.
Kétalfás líra.
A kétalfás líra lényege, hogy az állomás rövidebb legyen azáltal, hogy a váltókörzetet rövidíti, így a vágányok hasznos hossza növekszik, vagy az egész állomás hossza rövidül.
A módja egy érdekes forma. Van egy történelmi kontextus, amikor az első kitérő után egy további, megegyező irányú kitérő kerül beépítésre, majd utána következnek az ellenirányú kitérők. Az elnevezés ebből ered, mivel két egyforma elhajlási szöggel alakul ki a kitérőcsoport. Ezeket a lírákat a régi, gyökcsapos kitérők alkalmazása idején építették. Ezeknek a kitérőknek az elhajlási szöge közel 4,5° volt. Egészen pontosan 4°24'11,5".
A kitérők igénybevételének növekedésével új típusokat rendszeresítettek. Ezek már rugalmas csúcssínekkel készültek, lényegesen hosszabbak lettek, és a terelési szögük is hozzávetőleg másfélszeresére növekedett. A pontos értéke: 6°20'25". Ez az egyalfás líráknál nagy változást nem okozott, de a kétalfásoknál bizony felvetődtek problémák. 
A meglévő vágányhálózat felbontása és átépítése nélkül nem lehetett volna a régi rendszert alkalmazni, hiszen megváltoztak mind a kitérőhosszak, mind a terelési szögek. A probléma megoldására megalkották az ellenkező görbületű kitérőt, amely az alap terelési szögét mindkét irányban való elhajlással megosztotta, így az első kitérő teljes, és a második kitérő részbeni terelési szöge adta meg a régi kitérők terelési szögének kétszeres értékét. Az ellenkező görbületű kitérő kisebbik elterelési szöge 2°57'58" lett, így létrehozva a régi egyalfás lírák kétszeres terelési szögét, míg a kitérőirányú szöggel összesen ez a kitérő is 6°20'25" terelési szöget biztosít. Azt, hogy ezt a megoldást miért nevezték kétalfásnak mondjuk bétás helyett, mely utalhatott volna a kétféle terelési szögre, azt nem tudom, de gyakorlatilag a gyökcsapos kitérők eltűnésével minden kétalfás líra ilyen kialakítást kapott. Vágányszétosztásból a helyszín és vágányigény szempontjai miatt sokféle van, és sokszor még csak tipizált kialakítás sem feltétlenül lehetséges, ezért vannak egyedi megoldások szép számmal, de még egy jellemző példát szeretnék bemutatni. Ez pedig a ->
Csoportos líra.
Ez a rendező-pályaudvarok vágánycsoportosítási megoldása. A képre ránézve talán nem is szorul különösebb magyarázatra. Az összefogott vágányhálózatban nincsen alá-fölé rendelt. Csupán egy szempont dominál, az egy kihúzóvágány minél rövidebb távon minél több vágányra legyen szétosztva a hatékonyabb tolatási mozgások érdekében. Az egyes vágányok hasznos hossza nem tér el jelentősen a többitől, így ezt a szempontot nem kell figyelembe venni a kocsielosztás tervezésénél.
_________________________________
