Amikor a vágányban lévő feszültség magasabb, mint az annak ellenállni rendelt feltételek.

A témakörrel kapcsolatban két érdekességet szeretnék bemutatni.

__________________________________

Az egyik, amikor előfordul, hogy nem számít, mekkora a sín hőmérséklete.

Pontosabban nagyon is számít, de a szükség nagy úr. Előfordul, hogy szervezési vagy előre nem látható okokból valamilyen munkát kell végezni a hézagnélküli pályán olyan esetben is, amikor erre a hőmérsékleti viszonyok a legkevésbé sem alkalmasak.

A sorozat előző részében megismertük a hézagnélküli pályák fizikájának alapjait, és mivel a további ez irányú ismeretek már mélyebb szakmai alapokat igényelnének, így ezen a vonalon már nem megyünk tovább, de van azért itt még egy kis érdekesség. Mint a korábbi posztban szerepelt, az összehegesztett pályákban ébredő dilatációs feszültség csak úgy maradhat következmények nélkül, ha ennek a bizonyos erőnek egy nála nagyobb erő áll ellen. Ez a nagyobb erő az aljak tömegéből, az ágyazat ellenálló képességéből, és a kapcsolószerek feszességéből adódik. Ha ezek az erők egy kritikus mértéken túl meggyengülnek, akkor a pályában lévő feszültség kellő ellenállás hiányában kitör. Ezt nevezzük kinyomódásnak, súlyosabb esetben kivetődésnek. Itt kanyarodunk vissza, hogy mi van akkor, ha ezekben az alkotóelemekben mégis csak valamilyen munkát kell végezni, függetlenül attól, hogy a körülmények ehhez ideálisak-e. Ezek jellemzően a pályatest nagymértékű megbontásával járó munkák, mint például az ágyazatrostálás, az aljcsere, alépítményjavítás, stb. Ide tartozhatna még a vágányszabályozás is, de mivel az technikailag viszonylag gyorsan lezajló folyamat, a kellő hőmérséklet kiválasztásával elvégezhető, például az éjszakai órákban. Erről későbbi posztban fogunk szót ejteni.

Na de azok a beavatkozások, amik a konszolídálódott ágyazat megbontását egy jellemzően magas hőmérsékleti tartományban érinti, sokkal hosszabb időt vesznek igénybe. Ezekben az esetekben a hézagnélküli vágány elvágásra kerül, a kapcsolószereket megbontják, a síneket a lekötési helyükről felemelik, ideiglenesen görgőkre helyezik, majd némi pihentetés után mindent visszahelyeznek eredeti állapotába. Ezt a folyamatot azon a hőmérsékleten végzik el, ami a munkavégzés idejében várhatóan a legmagasabb lesz. Az így megemelt hőmérsékletű pályát munka-hőmérsékletűnek nevezik, a technológiai folyamatot lélegeztetésnek hívjuk. A pálya megbontásával járó munka elvégzése után a vágányt ideális hőmérsékleti viszonyok között újra a semleges hőmérsékleti zónába helyezik a lélegeztetési eljárás megismétlésével. Érdekesség, hogy ez szinte kizárólag a semleges hőmérséklet emelését jelenti, mert a kivetődés kockázata kizárólag alacsony behegesztési hőmérséklet esetén valós.

 _________________________________

Másik alkalom, amikor lélegeztetésre kerül sor, amikor valamiért feltétlenül sínt kell cserélni egy adott helyen, és nem tűr halasztást. A pontos okokat most nem firtatjuk. Készülni fog egy minisorozat, mely a pályák betegségeit mutatja majd be. Arra még elég sokat kell várni, de egyelőre nem lenne minden esetben érthető.

Az a jellemzőbb, hogy munkaszervezési okokból készül munka-hőmérsékletű pálya. Ezek utólagos semleges hőmérsékleti beállítását is lélegeztetéssel kell beállítani. Ilyenek a vágányátépítések, tömeges aljcserék, hosszúsíncserék. Ezek olyan hosszabb időtartamú, munkálatok, amik folyamán az időjárás akár többször is változhat, így nem lehet figyelembe venni a szervezésnél. A munka elvégzésre kerül, és a záróhegesztések is elkészülnek. A záróhegesztés az az utoljára elvégzett hegesztés, aminek idejében mért sínhőmérséklet az adott vonalszakasz semleges sínhőmérséklete. Ezzel még a munka nem lesz véglegesen kész. Amikor az időjárási körülmények engedik, a sínek újból elvágásra kerülnek, és lélegeztetés után, már az optimális sínhőmérsékleti tartományban végzik el az új záróhegesztéseket.

____________________

A túlzott dilatációs feszültség veszélyei.

Illusztráció:

https://www.slideserve.com/morwen/k-zleked-s-p-t-s-iii