A különféle aljfélékről már esett szó, mint ahogyan a sínekről is, na de ezeket össze is kell kötni valahogy, különben sosem lesznek vágánnyá.

A módozatok mint minden egyéb átmentek már sok fejlődési lépcsőn a kezdetektől napjainkig. Ez azonban nem jelenti azt, hogy manapság már csupán a legfejlettebbet használnánk. 

Először olyasmit szeretnék mutatni, amit élőben talán már sehol sem láthatunk, hacsak nincs valahol egy évtizedek óta elfeledett vágánytöredék, amiről sajnos nem tudok. Ez a megoldás nagyon egyszerű, és csak nagyon régen, alkalmazták. Úgy nézett ki, hogy a talpfára rátették a síneket, beállították a nyomtávolságot, majd kötésenként 2-3, erre a célra kifejlesztett sínszeggel a sín talpát a talpfához szegezték. A szegek helyét előfúrták, mert a sínszeg a vastagságából adódóan megrepesztette volna a talpfát. Mondanom sem kell, hogy nem volt egy időtálló megoldás, ezért kicsit fejlesztettek a dolgon. Az alapvető hibát a viszonylag kicsi illeszkedési felület adta, ezért mintegy teherelosztó felületet, kitalálták a sínalátét-lemezt. A nevéből adódóan ezt a sín alá, a talpfára tették, majd az előre kialakított négyzetes nyílásokon keresztül a már ismert sínszegeket a lemezen át, a talpfába verték. 

Következő lépés ugyan ennek az elvnek az un. síncsavaros alkalmazása volt, amit gyakorlatilag változatlan elven készítettek el azzal a különbséggel, hogy itt már nem sínszegeket, hanem síncsavarokat alkalmaztak.

Ezt úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas facsavart, speciális fejkialakítással, aminél fogva egy behajtószerszámmal a síncsavart az előkészített furatba lehetett csavarni. Ezt a lekötési formát manapság is meg lehet találni alárendelt vágányokban. A lekötés neve nyílt-lemezes lekötés. Onnan kapta a nevét, hogy a sín talpát és az alátétlemezt ugyan azok a csavarok rögzítik az aljakhoz.

A fejlődés itt nem állt meg. A lekötési rendszerek következő lépcsőjének megértéséhez segítségül kell hívnunk általános iskolai fizikai tanulmányainkat, de ha azok megkoptak, legalább a fantáziánkat.

A sínek profilját már megismertük, tudható, hogy van a síntalpaknak bizonyos szélességük. Azt is tudjuk, hogy az erő erőkarral növelve sokkal hatékonyabb. Ha pedig az egyre növekvő igénybevételeknek meg akarunk felelni, akkor nem elég a régi lekötési rendszereket alkalmazni, mert azok már nem biztosítanak megfelelő stabilitást, így alakultak ki az un. osztott leerősítések rendszerei. Sokféle megoldás látott napvilágot, de a lényegük mindegyiknek ugyan az. A sín talpára felszerelnek egy olyan lemezt, ami már oldalirányban nem mozdítható el, tehát rögzíti a nyomtávolságot, majd ezt a lemezt egy másik pár csavarral rögzítik az aljakhoz. A lemezen keresztül így a síntalp gyakorlatilag megszélesedik, így növeli a lekötési erőhöz tartozó erőkart, és így ugyan az a síncsavar sokkal nagyobb erővel köti le a sínt az aljhoz. 

Az osztott lekötések rendszere az erőtanán kívül egyéb előnyökkel is jár. Az egyik legfontosabb a könnyű és gyors szerelhetőség. Amikor a sín kopottsága eléri a megengedett határértéket, és cserére kerül sor, az osztott leerősítések rendszere egy viszonylag gyors oldási és kötési folyamat miatt töredékére csökken a nyílt-lemezes pályákhoz képest. Különféle osztott leerősítéseket ismerünk, ami a kísérletezések eredményéből adódik. A fejlesztők próbáltak, és próbálnak még manapság is egyre gyorsabban oldható, minél ellenállóbb, és ezzel együtt minél erősebb lekötési rendszereket létrehozni.

Hazánkban legelterjedtebb az un. Geo-rendszer, de megtalálhatóak még a már újonnan rég nem használt SKL-2, és a napjainkban is rendszeresen beépítésre kerülő SKL-3 rendszer. Ez utóbbi szinte csak betonaljon alkalmazzák, a Geo lekötési rendszer talpfákon való alkalmazása napjainkban sem ritkaság. Gyakorlatilag elmondható, hogy ugyan az az alátétlemez szükséges mindkét rendszerhez. Ahol alkalmazható a Geo rendszer, ott az SKL is szerelhető.

És hogy miért, az egy másik poszt tartalma lesz, amikor a vágányokon végzett karbantartási munkák, és azok műszaki feltételei kerülnek terítékre.

És most lássuk a kitérők világát.

_______________________________________

Illusztráció:

http://varboitelkesek.lapunk.hu/galeria/papirgyar-mahca-kisvasut-61361/p7

https://www.facebook.com/204692026289005/photos/a-t%C3%A1rgy-16cm-es/1937174793040711/

https://hmn.wiki/hu/Railroad_spike#wiki-4

https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%ADnleer%C5%91s%C3%ADt%C3%A9s#/media/F%C3%A1jl:Geo_rendszer%C5%B1_s%C3%ADnleer%C5%91s%C3%ADt%C3%A9s.jpg

https://docplayer.hu/32142760-5-3-sinleerositesek.html

http://www2.uvt.bme.hu/kazinczy/1.%20Oktat%C3%A1si%20anyagok_/1.3.%20Seg%C3%A9dletek_/1.%20Vas%C3%BAti%20p%C3%A1lyaszerkezetek%20(BSC)/1.%20Sz%C3%A1m%C3%BA%20Tervez%C3%A9si%20Seg%C3%A9dlet%20(Ny%C3%ADltlemezes%20s%C3%ADnleer%C5%91s%C3%ADt%C3%A9s%20faaljon).pdf